Az építészet nem művészet
A kis alapterületű, azonban hozzávetőleg 200 méter magas építmény tervezésére Yoshio Taniguchi japán építészt kérték fel, aki még nem dolgozott Európában, s most Az Üveghegyen túl című kiállításának megnyitójára érkezett a cívisvárosba.
- Meglepődött, amikor a Debrecen 2010 Európa Kulturális Fővárosa pályázat kapcsán megkeresték?
- Munkám során elég sokat utaztam, de a kelet-európai régióban még soha nem jártam. Nagyon meglepődtem, hogy megkerestek, ugyanakkor nagyon szívesen is jöttem ide. Semmit nem tudtam az Üveghegy-projektről, valójában tegnap hallottam róla először.
- Körbenézve Debrecen meglehetősen provinciális építészetén, el tudja képzelni, hogy egy ilyen modern Üvegpiramis jól illeszkedne a városképbe?
- Én abban különbözöm a legtöbb építésztől, hogy nincsenek prekoncepcióim. Ha végignézi a munkásságomat, akkor láthatja, hogy minden munkám más, mert mindig az adott helyszínhez igazodom. Az építészet nem művészet, nem olyan, mint egy szobor. Én az ügyfél problémáira keresek megoldást, és a megrendelők is mindig különbözőek. Egyelőre nincs elképzelésem az Üveghegyről, meghallgatom az ötleteket, megnézem a lehetséges helyszíneket, és ennek fényében kezdek majd gondolkodni.
- Számos díj nyerteseként, ismert nemzetközi építészként milyen kihívást lát abban, hogy Debrecenbe tervezzen?
- Az építész olyan, mint az orvos. Mindegy, hogy honnan hívnak, ha szükség van rám, megyek. Nem számít, hogy New Yorkból vagy Debrecenből hívnak-e, ha tudok segíteni, vállalom. Ezúttal Debrecenből hívtak, ez új volt számomra, mert nem sokat tudtam a városról, de felkeltette az érdeklődésemet. Hogy tudok-e segíteni vagy nem, az még majd elválik.
- Tudja-e, hogy a mi kultúránkban az Üveghegy egy mesei motívum? Elképzelhetőnek tartja, hogy a megvalósítás során ezt a jelenséget ilyen aspektusból is vizsgálja?
- Ez nagyon bonyolult dolog, mert amíg egy élő motívumról beszélünk, addig az fejlődőképes, és szabad teret enged a fantáziának. Abban a pillanatban azonban, hogy tervezek egy konkrét Üveghegyet és a város részévé teszem, korlátozom a fantáziát. Lesz olyan, aki azt fogja mondani, hogy az én Üveghegyem nagyobb, valaki más meg azt, hogy az enyém piros. Előfordulhat az is, hogy csalódást okozok a gyerekeknek. Márpedig ezt nem szeretném. Nehéz dolog ez. Az én munkámban ez annyit tesz, mintha valaki nem akarna felébredni egy szép álomból. Ugyanakkor kihívás is, hiszen úgyis megteremthetem ezt a mesei motívumot, egy közösség álmát, hogy valójában nem materializálom. De persze az Üveghegy igazi célja, hogy a Debrecen 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt fő attrakciója legyen. Ha Debrecen megnyeri a pályázatot, meg fogják valósítani ezt a tervet.
- Mi történik akkor, ha a város nem nyeri meg a pályázatot? Abban az esetben is érdekelné a debreceniekkel való együttműködés?
- Ha igazán szükségük lesz rám, igen. Miért ne?
- Amikor Glasgow volt Európa kulturális fővárosa, akkor a városvezetés rengeteg új épületet és múzeumot építtetett a városnak, és ezek az épületek új jelentéssel ruházták fel a skót fővárost. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy olyan erőteljes szimbólum, mint az Üveghegy, új identitást ad Debrecennek és a benne élő embereknek?
- Hiszek abban, hogy az építészetnek van ereje, és egy jellegzetes építmény a város szimbólumává válhat. Japánban számos múzeumot terveztem, és abban a pillanatban, hogy az emberek megszerették, szívesen látogatják az épületeimet, sőt építészek is eljönnek megnézni a munkámat. Ha lesz alkalmam Debrecenben dolgozni, már az is nagy örömömre szolgál majd, ha hozzájárulhatok ahhoz, hogy a debreceniek újra felfedezzék a várost.
az OCTOGON
Yoshio Taniguchi
1937-ben született Tokióban.
1960-ban építész és gépészmérnöki diplomát szerzett a tokiói Keio Egyetemen.
1964-ben a Harvard Egyetemen az építészet és design mestere címet szerezte meg.
1975-ben létrehozta saját építészirodáját.
1981 óta tanít a Tokiói Egyetemen.
1997-ben megnyerte a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (Moma) felújítására és bővítésére kiírt pályázatot.