És ha nem kesergünk tovább a szlovák mintára bevezetendő egykulcsos rendszer elfelejtésén, vagy valami más adó- és járulékügyi huszárvágás elmulasztásán, akkor be kell látni: nem is olyan rossz ez a program. Minden benne van, amit a szakma változtatni javasolt a magyar adószabályokon: járulékcsökkentés, áfamérséklés, szociális elemektől megtisztított és az átlagjövedelmek feletti határtól felső kulcsot alkalmazó személyi jövedelemadó. És benne van a helyi adózás rendbetétele - az iparűzési adó megszüntetésével és a vagyonadóval egyetemben. Amit persze nem így hívunk, mert ezen a néven nem veszi be a magyar gyomor. Luxusadóként viszont nagyon is. Mert az rendben van, ha nekünk nem, csak a milliárdosoknak kell fizetni. Akkor is, ha ennek az alapja ugyanaz az értékalapú ingatlanadózási rendszer, ami ellen akkor, amikor így hívták, tiltakoztunk. Kis tétel, de gyönyörű. Kamatadó dettó.

Nem is tudott mit kezdeni a javaslattal ellenzék, munkáltató és szakszervezet. Hiszen ezt eleddig gazdasági szakértők és érdekképviseletek követelték. Hasonlót vetett fel, majd - a politikai kockázat miatt - el a Fidesz is 1999-ben. Visszavágásnak mindenesetre gyatra az adóemelések számával előhozakodni. Mert a konkrét javaslatról kéne mondani valamit, s mert adóügyben nem az intézkedések számáról, hanem a mértékekről és a milliárdokról illik beszélni. Utóbbiban pedig a kabinet nem áll rosszul.

Miután pedig a kormány kiállt a hiány megtartása, a szigor mellett, a befektetők sem morgolódhatnak. Feltéve, ha hisznek ebben az ígéretben, és nem gondolnak arra: a mostani programot a kiadási oldalon (is) osztogatás, választási költségvetés követi. A büdzsé ismerete - az osztás létének, konkrétumainak tudta - nélkül viszont aligha érheti bírálat az intézkedéseket, legfeljebb némi aggodalom: tartható-e a deklarált egyensúly?

Az ötéves adóváltoztatási csomaggal két probléma van. Az egyik, hogy ötéves. A hosszú távú programokkal meglehetősen rossz a tapasztalat a rendszerváltás óta - az előre meghirdetett változások módosulni szoktak. Ahogy közeledik a drága vagy sok konfliktust hordozó intézkedés éve, kicsit puhul a javaslat. (Az más kérdés, hogy illik-e programot adni a következő kormánynak, különösen annak az emléknek a fényében, hogy két választási forduló között hány milliárdot képes elkölteni egy búcsúzó kabinet.)

A másik vitatéma az intézkedések sorrendje lehet. Mert abban ugyan egyetértés van, hogy minden lépés szükséges, de hogy melyik mikor, ebben már megoszlanak a vélemények. A jövőre tervezett áfa- és szja-csökkentés adószakmailag teljesen felesleges: a jövedelemadó elég komoly mértékben csökkent az elmúlt két évben ahhoz, hogy most ne kelljen a felső kulcsát lejjebb vinni. Az áfa 25 százalékos kulcsát pedig akkor érdemes csökkenteni, ha az árakra gyakorolt kellemes hatását ki tudjuk használni. Alacsony infláció és távoli euróbevezetés mellett ennek csekély az értelme - 2008-ban viszont annál több volna. Ám sokkal jobb volna a minimálbér emelésével párhuzamosan csökkenteni a tb-járulékokat, és nem csak két-három év múlva. Jobb volna mielőbb átalakítani az iparűzési adót is. E két intézkedés hozhat némi fellendülést - így akár több maradna az áfacsökkentésre.

Annak, hogy a kormány nem ezt az utat választotta - vélelmezhetjük -, jó oka van. Magyarázat lehet, hogy a jövőre tervezett intézkedések - áfa- és szja-mérséklés - mind kedvező lakossági fogadtatásra találnak (és persze a luxusadó). A többinek inkább a gazdasági hatása jelentősebb. Azok a vállalatoknak jók. És ugyan a vállalkozások azért nem is keveset veszíthetnek a minimálbér - szintén lakosságnak kedvező - emelésén, csak hallgatnak, ha tudják: a következő három évben számukra is jól alakulnak majd a dolgok.

Különben is: nem a cégek szavaznak.