Nem érdemes temetni a nemzetállamot. Egy 21 európai országot és Izraelt érintő, több tízezer fős mintavételre alapuló nemzetközi összehasonlító felmérés szerint az emberek életérzését a globalizációs tendenciák ellenére sem a nemzetállamok feletti integrációs folyamatok, hanem éppen a nemzetgazdaságnak, illetve a nemzetállami keretben működő hatalmi-politikai rendszereknek az egyéneket érintő hatásai, következményei befolyásolják a legerősebben.

Gazsó Ferenc szociológus profeszszor, akinek kutatócsoportja magyar részről részt vett a 2002-ben lefolytatott vizsgálatban, elmondta: Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben több empirikus kutatás igazolta, hogy az ország polgárait mérsékelt politikai érdeklődés, gyér tájékozódási igény, a kollektív politikai cselekvéstől való nagymérvű elzárkózás jellemzi. Ezt tehát tudtuk, de hajlamosak voltunk feltételezni, hogy másutt - főként Nyugat-Európa "régi demokráciáiban" - nem így van. Úgy véltük: ahol tartósan fennáll a képviseleti demokrácia, ott erőteljesebb az állampolgárok politikai aktivitása. Egyszóval: a tartós demokrácia kialakítja a neki megfelelő állampolgári kultúrát.

A nemzetközi összehasonlító vizsgálat ellentmondásos eredményeket hozott. Például a politikai érdeklődés mutatója viszonylag magas néhány régebbi demokráciában. Németországban az emberek 21, Ausztriában 19, Svájcban 16, Izraelben 16, Dániában 14 százaléka mondta azt, hogy őt nagyon érdekli a politika. Ugyanez a mutatószám Magyarországon 8 százalék, Lengyelországban 5, Csehországban 5, Spanyolországban mindössze 4 százalék. A vizsgált 22 ország átlagában 11 százalék jelzett erőteljes politikai érdeklődést. Kiderült azonban, hogy az iskolai végzettség és az életkor minden országban differenciálja az eredményeket. A magasabb iskolai végzettségűeket jobban érdekli a politika, mint a kevésbé iskolázottakat, az idősebbeket pedig jobban, mint a fiatalokat. Ez utóbbi megállapítás meglepő módon valamennyi vizsgált országra vonatkozik: vagyis általánosnak tekinthető az a tendencia, hogy a fiatal nemzedék úgyszólván egész Európában elfordul a politikától. Márpedig ez ellentmond annak a feltételezésnek, hogy idő múltával az új demokráciákban is odáig fejlődik az állampolgári kultúra, mint a régi demokráciákban. Inkább úgy látszik, hogy a fiatal nemzedékeknél ott is "visszafejlődés" mutatkozik.

Egy másik fontos jelzése a felmérésnek, hogy akiket érdekel a politika, azok is csupán "szituatív jelleggel" foglalkoznak vele. Vagyis csak akkor, ha kiélezett helyzetek fordulnak elő, amelyeket a média még fel is erősít, és amelyekről az emberek úgy gondolják, hogy közvetlenül hatást gyakorol rájuk. A politikai játéktér puszta történéseinek megismerése és megértése az emberek többsége számára komoly gondot okoz. Volt egy kérdés az összehasonlító kutatásban, amelyet mindenkinek föltettek: milyen gyakran tűnik a politika és a kormányzás olyan bonyolultnak, hogy ön valójában már nem is érti, miről van szó? A válaszadók 9 százaléka mondta azt, hogy sohasem, 20 százalék, hogy ritkán, 35 százalék, hogy alkalmanként, 21 százalék, hogy gyakran, 15 százalék, hogy mindig. Általában az derült ki, hogy a politikai információk manipuláltak, a megbízható információk beszerzése túl sok időt, megértésük túl sok energiát igényelne. Az emberek ennek ellenére alkotnak véleményt a politikáról, ám ez nem az információk körültekintő begyűjtésén és értelmezésén alapul, hanem megélt személyes tapasztalatokon, véletlenszerű hatásokon. Magyarországon, ahol az emberek alig 8 százaléka mondja, hogy nagyon érdekli őt a politika, 36 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy könnyen alakítja ki véleményét a politikai kérdésekről.

Gazsó Ferenc hangsúlyozta: a nemzetközi összehasonlító vizsgálat egyik legérdekesebb adatsora az volt, amikor az adott országban egymás mellett vizsgálták az emberek elégedettségét a demokrácia működésével és a gazdaság állapotával. Bár a válaszok jelentős szórást mutatnak, jellemző, hogy a megkérdezettek ott elégedettebbek a demokratikus berendezkedéssel, ahol a gazdaság állapotát jónak ítélik. A sor elején álló Dániában például a tízfokozatú skálán a demokrácia működését 7,2-re, a gazdaság állapotát 6,9-re értékelték, a sereghajtó Lengyelországban a demokratikus berendezkedés 4-es, a gazdaság állapota 2,7-es értéket kapott.

A táblázatból kiolvasható, hogy a demokrácia működését a skandináv országokban ítélték meg a legkedvezőbben - ott, ahol a korábban kialakult jóléti rendszerek ma is a legkevesebb veszteséggel működnek. Franciaországban és Németországban viszont, ahol a lakosság a jóléti kiadások visszaszorulása, a biztonság csökkenése miatt úgy érzékeli, hogy rendkívül kedvezőtlen gazdasági folyamatok zajlanak, a kelet-európai újdemokráciákhoz mérhető a lakosság véleménye a gazdaság teljesítményéről, ez pedig kihat a demokrácia megítélésére is.

A vizsgált országok lakossága bizonyos kérdésekben - például a szervezett bűnözés elleni harcban vagy a bevándorlási politikában - hajlandó átengedni a döntési kompetenciákat nemzetek fölötti szintre, más kérdésekben, mint a mezőgazdaság, a szociális ellátás vagy a kamatpolitika, nem kíván lemondani a nemzeti keretek között való döntéshozatalról.

Érdemes volna a kutatást folytatni - állítja a professzor -, kibővíteni egyrészt a feltárt tényadatok értelmezése felé, másrészt vizsgálni, és szintén értelmezni a folyamatok időbeli változását, ok-okozati összefüggéseit.