A Fayard kiadó gondozásában kiadott életrajzi kötet a német filozófus munkásságát dolgozza fel a kapitalizmus és a szocializmus gondolatának megszületése tükrében. Jaques Attali szerint Marx élete segít megérteni a XIX. századot, munkásságának ismerete pedig a XX. század tragédiáinak és a XXI. század ígéreteinek elemzéséhez járulhat hozzá.

Mindkét gondolkodó megemlíti, hogy Marx, aki korának legambiciózusabb gondolkodója volt, triviálisan kispolgári szegény és érdektelen életet élt, és a valóságban megvetette az embereket, amiről sok anekdota olvasható a könyvben. Ugyanakkor filozófusként optimistán nyilatkozott az emberi természetről, és az emberiség sorsának jobbra fordításán gondolkodott.

A párizsi konzervatív lapban Attali kifejtette, hogy a társadalmi szerveződések korábbi formáival összehasonlítva Marx hitt a kapitalizmus liberális természetében, amelynek intuíciója szerint a globalizáció felé kellett volna fejlődnie a bankok, a biztosítók és az autógyártók koncentrációjával.

Mindez a munka és a fogyasztás elidegenedésével következne be, amit Marx "az áru fétisizmusának" nevezett. Számára elképzelhetetlen lett volna a szocializmus egyetlen országban, és főleg Oroszországban, mivel úgy vélte, hogy csakis globálisan és a kapitalizmus után jöhet létre.

Attali értelmezésében Marx megjósolta a szegények számának növekedését a világban, de túlértékelte a munkásosztály forradalmi tudatra ébredésének folyamatát. Ezért a szovjet birodalom bukása után Marx filozófiája inkább a világ jelenlegi állapotának leírása szempontjából érvényes, tehát a legnagyobb gazdagsággal bíró tőke társadalomirányító szerepéről kifejtett gondolatai relevánsak, s ez teszi Marxot az új század nagy gondolkodójává a francia politológus szemében.

Mind Attali, mind Minc felhívja a figyelmet arra, hogy Marx mutatott rá először a kapitalizmus belső dinamizmusára és messianisztikus voltára, amelyből a szocializmus - a burzsoázia proletarizmusba való fokozatos átfordulásával - a testvériség társadalmaként megszülethet.

Ugyanakkor Attali kiemeli, hogy Marx liberális kapitalista maradt, mert a demokrácia híveként hitt a választásokkal megszerezhető hatalomban, és abban, hogy csakis kapitalizmussal vezethető be a demokrácia a világon. Nagy tévedése Attali meglátása szerint az a gondolata volt, hogy a kapitalizmusban folytatott felszabadító osztályharcban a munkásosztály tudatra ébred. Ez soha nem következett be a világon, és a kollektív harcokon végül mindig az individualizmus győzedelmeskedik.

A francia gondolkodó szerint ma nem látható annak a szociális világmozgalomnak a lehetősége, amely a tőke erejét demokratikus úton megdönthetné. A piac az egyéni szabadságot hangsúlyozza, közben pedig valamennyi szociális struktúrát megszünteti.

Kollektív válaszokat ma csak a vallás, a biztosító társaságok és a szórakoztató ipar képes adni - véli Jacques Attali.

(forrás: MTI)