A kormányközi egyeztetésen közölt magyar álláspont szerint Szlovákiát nem éri lényeges veszteség a nagymarosi erőmű építésének elmaradásával, hiszen a módosult beruházási arányok miatt a bősi erőműből nagyobb áramhányad illeti meg.

Az eredeti tervek szerint mindkét ország egyenlő mértékben vette volna ki részét az építkezésből, s így a vízlépcső-rendszer hasznából. A ténylegesen fennálló beruházási hányadot a feleknek közös egyetértéssel kell megállapítaniuk a magyar álláspont szerint.

Az így megállapított tényleges beruházási hányad, a hidropotenciálból, a Dunából mint nemzetközi vízfolyásból való részesedés alapján kell megállapítani a hasznokból való részesülés mértékét.

Így állapítható meg például az is, hogy mennyi áram illetheti meg Magyarországot a bősi termelésből, illetve mennyi illette volna meg az erőmű 1992-es üzembe helyezése óta.

Az egyeztetésen foglalkoztak azzal is, hogy a gazdasági, szállítási igények milyen hajózóút kialakítását indokolják.

Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy a Duna mint hajózóút jelenlegi állapotában is képes a szállítási igények kielégítésére. Probléma a hajózóút minőségével van, azaz a kis vízhozamok esetén a szükséges merülési mélység nem áll rendelkezésre.

Ezért minőségjavító intézkedésekre van szükség a tartós 25 deciméteres hajózási mélység biztosítása érdekében. Ez a hagyományos folyamszabályozás eszközökkel is megoldható, azaz nincs szükség további duzzasztómű építésére.

A Szlovákia által szorgalmazott 35 deciméteres mélységű és szélesebb hajózóút méretek kialakítását a magyar szakemberek sem a szállítási igények, sem az európai víziút-rendszerhez való kapcsolódás alapján nem tartják indokoltnak. Szerintük az erre költött forint milliárdok az adófizetők pénzének pazarlását jelentenék - jegyzi meg a közlemény.

(forrás: MTI)