Új politikai párt száll be a német választási küzdelembe a szocdemektől balra, a Munka és a Társadalmi Igazságosság Választási Alternatívája (WASG). Listáját a Német Szociáldemokrata Pártból (SPD) nemrég kilépett politikus, Oskar Lafontaine vezeti.

A WASG összefog a Gregor Gysi vezette keletnémet utódpárttal, a Demokratikus Szocializmus Pártjával (PDS), amelyet pár napja Baloldali Pártnak (Linkspartei) kereszteltek át.

A választások előtt a szocdemek maguk is balfelé módosítják az irányt. De a Linkspartei és a WASG együttes fellépése rontja az amúgy sem valami fényes kilátásaikat. Az NSZK nyugati felében most van először esélye átlépni a Bundestag küszöbét az SPD-t balról kihívó pártnak.

A sajtó ezért behatóan foglalkozik a WASG egyébként nem sok figyelmet érdemlő programjával, amelyben ilyen mondatok olvashatók: "A német gazdaság a legversenyképesebb a világon. Ami azt mutatja, hogy a bérek és a szociális hozzájárulások nem túl magasak."

Frank Drieschner, a Die Zeit munkatársa Legalább baloldaliak volnának! című cikkében azzal vádolja Gysit, Lafontaine-t és az SPD-től eltávolodó szakszervezeteket, hogy "elárulták a társadalmi igazságosságot".

"Van baloldali alternatívája a Merkel-féle modernizálásnak? - kérdezi Drieschner. - Persze, hogy van, és itt a közelben. Németországtól északra négy kényelmes szociális állam van, magas adókkal és alacsony munkanélküliséggel. Merre kell menni? Amerikába vagy Skandináviába? De ezt a kérdést csak egy olyan baloldal képes feltenni, amelyik belátja, hogy a skandináv modell nemcsak magas jövedelmi adókból áll." Az északi modell fenntartásához is szükség van a bérköltségek visszafogására, sőt bizonyos mértékű munkanélküliségre.

"Schröder SPD-je tudta ezt. A Hartz IV minden hibája ellenére egy lépés volt Skandinávia felé" - állapítja meg a Die Zeit munkatársa. - S azt rója fel a balos "retró-mozgalomnak", hogy nem engedik megtenni a további lépéseket.

A baloldaliság a társadalmi igazságosság egalitárius felfogása, ami ma sem vesztette el az értelmét - írja Drieschner az olasz politikai filozófusra, Norberto Bobbióra hivatkozva. - Az  SPD által bevezetett reformok, bár súlyosan érintik a munkavállalók különböző csoportjait, hosszú távon a leghátrányosabb helyzetben lévő tartós munkanélküliek érdekeit szolgálják, s ezért baloldali reformok.

Egy független politikai és művészeti író, Mark Terkessidis még magasabbra szárnyal a WASG program primitív frázisainak hatására. A berlini Tageszeitungban megjelent cikkében, amely A nagy egész buzgó megmentői címet viseli, politikai romantikával vádolja a "retró-balosokat".

Azt állítja, hogy egy olyan társadalom ideálja lebeg szemük előtt, amelyben nincsenek törésvonalak. "Az új minipárt máris néppártként lép fel, azzal a hallgatólagos igénnyel, hogy a Németország nevű nagy egészet megmentse a társadalmi megosztottságtól."

Nem várható, hogy az ilyen magasröptű kritikai fejtegetések hatással lesznek azokra az elbocsátott alkalmazottakra, akik tizennyolc évig fizették a szakszervezeti tagdíjat és szociális járulékot, mostantól fogva pedig csak tizennyolc hónapig kapják a segélyt. Ők nem a "nagy egész" romantikáját hallják ki Lafontaine szavaiból, hanem sokkal kevésbé fennkölt üzeneteket.

Lafontaine egy tüntetésen arról szónokolt, hogy meg kell védeni "a német családanyákat és családapákat az olcsó idegen munkásoktól, akik elveszik az állásokat". Egyenesen a náci ízű "Fremdarbeiter" szót használta, ami még a Gisy-féle Linksparteinek is sok volt.

"Tényleg nincs nekünk Haiderünk, Le Penünk? Vagy csak nehéz felismerni, mert baloldali mezben lép föl?" - kérdezi Jörg Lau a Die Zeit-ben. - S válaszul nemes egyszerűséggel Oskar Haidernek nevezi Lafontaine-t.