A problémát sajnos sokáig egyik kormány sem vette komolyan. A német vámszervek április végén győzelmi jelentésben számoltak be a magyar feketemunkások elleni összehangolt razziákról. Sőt, hozzátették: a SoKo Bunda az egyik legnagyobb, gazdasági bűncselekmények elleni akció az NSZK történetében. Lám, a német közvélemény is láthatja, az illetékesek mindent megtesznek a munkahelyeket elorozó külföldiek ellen. A helyi lapok már magyar maffiáról cikkeztek - mintha éppen ez az ezerötszáz magyar vagy éppen a tavalyi EU-bővítés lenne felelős az ötmillió német munkanélküliért. Az országos sajtó ennél óvatosabb volt: a lapok inkább a jóval népesebb lengyel (fekete) munkásokon szeretik köszörülni a tollukat, vagy éppen a német munkanélkülieken, akiket bizonyos munkákra (mondjuk spárgaszedésre) gyakorlatilag lehetetlen rávenni.

A Bunda-ügy itt le is csengett volna, ha a magyar vállalkozók nem verik félre otthon a vészharangot. Megalázó eljárásokról, letartóztatásokról, a németországi és az otthoni irodák átkutatásáról, dokumentumok lefoglalásáról, idős édesanya fehérneműinek feltúrásáról jöttek a hírek, amelyek - okkal - sokkolták a közvéleményt. Ez volt az a pillanat, amikor a politikának mindkét oldalon észbe kellett volna kapnia: itt már nemcsak huszonegy vállalkozó jogos vagy jogtalan hányattatásáról van szó, hanem egy időzített bombáról. Ekkor kellett volna tisztázni: hogyan dolgozhattak a magyar munkavállalók évekig gond nélkül Németországban, és miből támadt most hirtelen a probléma? Másként értelmezi a két fél az államközi munkavállalási egyezményt? Esetleg a németek túlreagálták az ügyet, vagy éppen ellenkezőleg, a magyarok között voltak olyanok, akik jogi kiskapukat találva (vagy anélkül) nem tartották be az egyezmény egyes feltételeit, nem folytattak Magyarországon semmilyen tevékenységet? Esetleg előfordulhatott-e, hogy amikor felszólították őket arra, fejezzék be a németországi munkát, még hetekig dolgoztak tovább?

Az ügyet több mint egy hónapja hatástalanítani kellett volna azzal, hogy a két kormány illetékesei leülnek a munkavállalókkal, és tisztázzák a vitás pontokat. (Erre szerdán kerül majd sor.) Ehelyett a német hatóságok hetekig csak igen szűkszavú, vagy éppen semmilyen információt sem adtak, és csak arra eszméltek, amikor a magyar sajtó már Gestapo-szerű, magyarellenes akciókról tudósított. A magyar ügyészség talán kissé túlságosan is készségesen járult hozzá a német nyomozók otthoni tevékenykedéséhez, a Külügyminisztériumnak a diplomáciában szokatlanul éles hangú jegyzéke pedig annak az elismerése, hogy a Bem tér is késve ébredt.

Az eredmény egy nagyon-nagyon szúrós anyagból készült Bunda, amelyet sürgősen viselhetővé kellene tenni. A kétoldalú kapcsolatok részleges megkeserítése senkinek sem állhat érdekében, legkevésbé azoknak a vállalkozóknak, akik most a sérelmeiket hangoztatják, de a jövőben esetleg szívesen dolgoznának Németországban.