A közlekedéspolitika mostohagyereke

Bár továbbra is magyar lobogó lengedez a gályákon, a Mahart Duna-Cargo elmúlt évi privatizálása óta a német Meier csoporthoz tartozó DDSG tulajdonába került a magyar dunai teherszállító flotta. A magyar belvízi forgalom közel ötven százalékát lebonyolító Meier csoport és a szintén német Jägers csoporthoz tartozó Euro-tankhajó Bt. mellett jelenleg néhány kisebb hazai belvízi fuvarozócég próbál lavírozni hajóival a folyón.

Egyikük, a négy önjáró hajóval és több mint harmincmilliós törzstőkével rendelkező Fluvius Kft. Az ügyvezető igazgató Bencsik Attila egyben a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségének elnöke is. Néhány társával még 2001-ben döntött úgy, hogy több évtized után otthagyják az akkor már privatizációs előkészületi fázisában álló Mahartot, és önállósulnak. Bencsik szerint az a tény, hogy a Fluvius, és a hozzá hasonló kis hajózási cégek felszínen tudtak maradni, az évtizedes szakmai háttérrel és a megmaradt kapcsolatrendszerrel magyarázható "bravúr".

1991. óta a folyami teherszállítással foglalkozó cégeket a nyilvánvaló nemzetgazdasági, környezetvédelmi előnyök ellenére sem támogatja az állam. A Fluvius emellett másfél éve szerződött egy neves pályázatfigyelő céggel. Azóta egyetlen olyan pályázattal sem találkoztak, amelyen egy magyar hajózási cég elindulhatna.

A Rajnán mintegy 20 éve meghirdették a "hajótér-leselejtezési akciót", melynek célja a flotta állami támogatással történő modernizálása volt. Ezzel sikerült a rajnai hajóparkot megújítani. Magyarországon a jelenlegi banki finanszírozási rendszerben a hazai vállalkozó csak eleve idősebb, negyvenéves vagy még öregebb bárkákat tud megvenni. Egy új önjáró hajó 2,5-3 millió euró, melynek megtérülése 16-20 év, használt hajónál ugyanez 5-8 év. Mivel a magyar bankok számára a hajózás egy ismeretlen terület, a lízingkonstrukcióik drágák, a szabott feltételek szinte teljesíthetetlenek. A szakma véleménye szerint a jelenleg folyó hajózási infrastruktúrafejlesztésen belül is gazdasági alapokon nyugvó átcsoportosításra lenne szükség. Az állam forintmilliárdokat önt olyan kikötői létesítményekbe, amelyek nem megalapozott keresleti becslésekre épülnek. Közben évek óta hiába kérik a hajózásban érdekeltek a nyugaton alapszolgáltatásként nyújtott, telefonon lekérdezhető automata vízállásmércék kiépítését - holott ez alig ötvenmillió forintba kerülne. Jelenleg egy nap, egyszer, reggel rögzítik a vízállásokat, a jelentős napi ingadozás ellenére. (Csak a bősi erőmű vízeresztése 60-120 cm-es ingadozást okozhat.) A hatóság a reggeli vízállás alapján határozza meg a gázlónormákat, és napközben hiába van több mint fél méterrel magasabban a szint, a hajóknak indokolatlanul vesztegelniük kell. Ez hajónként, naponta átlagosan mintegy 800-1100 euróba kerül, ami egy 10-14 napos út átlagos haszna. Ha a vízállás napközben csökken, az pedig veszélyes lehet: a közelmúltban több példa is volt arra, hogy ezért futottak hajók zátonyra. Ha ez egy tankerrel történik, a több száz tonna olaj környezetei katasztrófát is okozhat.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.