Ott, ahol Eger sétálóutcáján nagyjából minden összejön, ami szem-szájnak ingere, stílszerűen egy édességbolt és egy papír-írószer üzlet között virul a helyi Alexandra könyvesbolt. A járda fölé kilógó cégér ugyan még a korábbi tulajdonos emlékét őrzi, a kirakati feliratok és színek azonban már a kiterjedt hálózat dizájnjához tartoznak. Az üveg mögött egyébként ismerős a látvány: a szokásos nagy alakú, színes albumok kínálják magukat, macskák és kutyák, kiskertek és szép tájak, csak az, ami egy normális embernek ajándékozás céljára feltétlenül szükséges. A bejáraton belül a szokásos Alexandra-nehezítés fogad bennünket, igaz, itt legalább nem konténerekben, csupán egymásra halmozva állnak az "akciós" könyvek. Sárga cédulák harsogják a leértékeléseket, ránk zuhan a színes borítójú gagyi elképesztő tömege. Már-már megroggyannánk a mélyütéstől, amikor a bolti eladóhölgyek udvarias köszönése fogad. Íme, egy emberi hang. Bátorságra kapva nézünk körül. Jobb kézről a mennyezetig érő polcokon önmagáért beszél a tematikus felsorolás: sci-fi, fantazy, krimi, bestseller, romantikus regények, az átfedésekért felelősséget vállalunk. Balra a kissé hivalkodó "Zenevilág" felirat alatt CD-k és kazetták sorakoznak Postás Józsitól (?) a relaxációs kazettákon át a csodálatos Big Hits-összeállításokig, mi több, külön videó- és DVD-polc is akad. Mindehhez reménytelen liftzene szitál valami hangszóróból, igaz, ellentétben a magyar vendéglátóipar legfertelmesebb szokásával, itt legalább nem valamelyik kereskedelmi rádió, hanem holmi műsoros hanghordozó szennyezi a levegőt. Nem könnyű ám az élet. Hátracsuklik a fej, s így éppen rátévedhet a szemünk egy feliratra: "Ez nem csak egy könyvesbolt, több annál!". Nocsak. Akkor bátorság, gyerünk beljebb! A felirat alatt virít az "újdonságok" magas polca. Kicsi gondolkodás, és végre megértjük a hely szellemét: íme, itt a megtestesült posztmodern, a radikális mellérendelés. Hiszen hogy mi az új, oly végtelenül viszonylagos, ugye? Polcz Alaine mellett A sithek bosszúja, Csoóri Sándor és Vizi E. Szilveszter, plusz a Gyógyító kezek. Milyen szép, ha felnőttnek tekintik az olvasót, és rábízzák a választást.

A hátsó traktusban azért némileg javul a helyzet. Külön polc jut a kötelező olvasmányoknak, és ez jó. Terjedelmes helyet foglalnak el a mesekönyvek is, erre pedig ki mondhatna rosszat: sétálóutcán apa és anya gyerekkel sétál. A térképek és szótárak gyűjteménye mellett már kicsiny hely marad az irodalom feliratú polcnak, igaz, a takarékosságban komoly segítség, hogy élő szerző az obligát Závadán s egy-két hasonszőrű, eltévedt könyvön kívül úgysem igen terpeszkedik itt. De hát ne akarjunk túl sokat. Van bőven ezoterikus mű és szakácskönyv, tiszta a padlócsempe és ragyog a neonfény. A pénztárnál egy vásárló éppen valami Caramel iránt érdeklődik, lassan derül ki számunkra, hogy nem szakácskönyvet keres. Az eladóhölgy mégis veszi a fáradságot, hogy nekünk is kedvesen felajánlja a segítségét. Jönnek és mennek az emberek, álmosító a zene, légkondicionálás is van, mi lehetne itt a baj? Vajon hány kiló könyv van itt? Ez a kérdés ötlik fel bennünk minduntalan, míg végül megijedünk magunktól, sietünk ki a napfényes utcára. A bolthálózat okos baglya rezzenéstelenül néz le ránk.

A bolt hangulata:
törpepláza

A kínálat: radikális
mellérendelés

Eger sétálóutcáján virul az Alexandra könyvesbolt