Csábító a Duna, de tilos
A Duna magyarországi szakaszán másfél évtizeddel ezelőtt több tucat hivatalosan kijelölt strand üzemelt, szinte minden település kijelölte a maga fürdőhelyét. A rendszerváltás óta a helyhatóságok ennek anyagi feltételeit nem tudják vállalni. Fürdőőr biztosítása, vízfelület kijelölése, part- és mederrendezés, higiénés előírások biztosítása nélkül ugyanis nem nyithatnak strandot. Ha csak egyetlen feltétel hiányzik, a strand már nem nyithat ki. Ma a Duna egész hazai szakaszán már alig vannak kijelölt fürdőhelyek. Pest megyében kizárólag a soroksári Duna-ágban, Ráckevén és Dömsödön működik hivatalosan dunai strand, míg a szigetszentmártoni fürdőhely megnyitásának engedélyezési eljárása már folyamatban van.
A Dunán számos olyan hely van, ahol a törvény kifejezetten tiltja a fürdőzést. Így települések belterületén, hajókikötők és lekötők, átkelők, hidak, műtárgyak közelében, meghatározott távolságig nem szabad a vízbe menni. Ez azt jelenti, hogy a teljes budapesti Duna-szakaszon, a főág 30-astól 58-as folyamkilométerig terjedő részén, valamint a fővároshoz tartozó mellékágakban mindenhol tilos a fürdőzés - tájékoztatott Fekete Tamás alezredes, a vízi rendészeti kapitányság budapesti őrsparancsnoka. A rendőrök nem öncélúan ellenőrzik a szabályok betartását, hiszen minden évben követel áldozatokat a folyóban fürdőzés. A tapasztalatok szerint a vízbe fulladtak többsége jó úszónak számított. A Duna sajátosságai, így az erős sodrás, a hideg víz vagy a meder egyenetlensége miatt kialakuló örvények azonban a legedzettebb sportembereken is kifoghatnak.
A napozók kedvenc helye a Margit-sziget déli, város felé eső csücske. A napimádók gyakran keresnek enyhülést a folyóban, és a biztonságos parttól is beúsznak a sodorvonalba. Vannak, akik virtuskodásból átúsznak a híd középső pillérének alagútján. A pillér alatti átjáró a nagy sodrás, a hajók hullámai és a hídláb okozta áramlatok miatt különösen veszélyes. Sokan belehaltak már az ártalmatlannak látszó kalandba, legutóbb két éve követelte egy fiatalember életét a virtuskodás. Ha a járőrök rajtakapnak valakit, azonnal feljelentik. Leggyakrabban mégis a figyelmeztetés eszközével próbálják megóvni a fürdőzőket. Bár erre nincs szabály, aki csak térdig merészkedik a Dunába, azt általában figyelmeztetik, aki mélyebben gázol be a vízbe, sőt úszik, azt feljelentik. A bírság összege elérheti a 20 ezer forintot; ennyi pénzből strandra is mehetnének a renitensek.
A gyerekek leginkább az Újpesti-öbölben fürdőznek. Ez a rész ugyan biztonságosabb, mint a főág, de a szülői felügyelet nélkül vízbe merészkedő gyerekek itt is életveszélyben vannak. A járőrök gyakran ejtik útba a Népszigetet, ahol a vasúti híd pillére közelében, a finom homokos parton egész családok szoktak strandolni. Népszerű fürdőhely a Római-part is, annak ellenére, hogy természetesen ezeken a helyeken is tilos a fürdés.
Nyaranta rendre felröppennek a hírek, melyek szerint közegészségügyi szempontból kockázatos fürdeni a Dunában. A tisztiorvosi szolgálat szerint a helyzet nem aggasztó, a Duna vízminősége a közhiedelemmel ellentétben nem rossz. Az orvosok szerint legyengült vagy fertőzésekre az átlagosnál érzékenyebb szervezetű emberek, főleg idős emberek és gyerekek fürdés közben a vízbe belekortyolva, valóban produkálhatnak hányásos, hasmenés tüneteket. Súlyos vagy életveszélyes kórok forrása azonban semmiképpen sem lehet a Duna.
A Duna vize sokkal tisztább, mint azt gondolnánk. Ekkora folyót, ilyen víztömeget szerencsére nehéz aggasztó mértékben elszennyezni. Dévényi László, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriumának osztályvezetője szerint a folyó a főváros alatt is legfeljebb kissé szennyezett. Ennek ellenére folyamatosan figyelik a szennyezés változásait, kéthetente vesznek mintát az Északi öszszekötő vasúti híd közeléből és Nagytéténynél, vagyis a fővárosba érkező és onnan távozó vizet egyaránt vizsgálják. A tapasztalatok szerint partközelben a víz általában 15-20 százalékkal szennyezettebb, mint a sodorvonalban.
Méregdrága strandok
Budapesten ezer forint alatt szinte nincs strandbelépő - a kivétel a zuglói Paskál, ahol 800 forintot kérnek egy napra a felnőttektől - az átlagár a másfél ezer forintot közelíti. A két legnépszerűbb helyen, a Palatinuson és a Dagályban 1500 forint a legolcsóbb, tehát szekrényes felnőttjegy, a Széchenyiben 2000, a Gellértben 2500 forint a négy óránál hosszabb pancsolás ára. A Római és a csepeli strandon 1200, Pünkösdfürdőn 1000 forintot kérnek a fürdeni vágyóktól. A kabinhasználatra jogosító jegyek általában három-négyszáz forinttal drágábbak a szekrényeseknél, a gyermek- és nyugdíjasbelépők pedig 100-200 forinttal olcsóbbak a 18 és 62 év köztiek jegyeinél.
Nyilván a díjszabás is hozzájárul ahhoz, hogy rég elmúltak azok az idők (ötvenes évek), amikor a főváros strandjai szó szerint megteltek. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Rt. például a Palatinuson ma már egy hatezres vendégszámot is igen jónak tart, miközben hivatalosan 11 ezer fürdőzőt fogadhatnának egyszerre. Az idei csúcsnapon 6800 ember váltott jegyet a Palára.
A fővárosi strandokon már tavaly befejeződött a szűrő-forgató program. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Rt. az 1998-ban elkezdett, ötmilliárdos átalakítással 104 medencéjéből 44-ben szerelte fel a szűrő-forgató berendezést, vagyis mindenhol, ahol azt a törvény kötelezővé tette. A többi hatvan medence gyógyvizes, a társaság itt mentesült a vízforgató gépek felszerelése alól, azok ugyanis bizonyítottan gyengítik a víz gyógyító hatását.
Az ártalmatlannak tűnő bányatavak számos veszélyt hordoznak. A víz minőségét többségükben senki sem ellenőrzi. Közeli mezőgazdasági területekről akár mérgek is kerülhetnek a vízbe, és a higiénés feltételek hiánya miatt sok helyen egyéb fertőzésveszéllyel is kell számolni. A többnyire mély, ezért lassan felmelegedő tavakban fokozottabb a szívrendellenesség miatt bekövetkező haláleset esélye, de előfordult, hogy a tó mélyén lévő fémszerkezet okozott balesetet.
