Ez történt tegnap is. A Fővárosi Bíróság néhány hete úgy találta, hogy irreleváns az ügy érdeme szempontjából, hogy a Tokaji borcsaták című cikksorozat egyik főszereplője, Orbán Viktor miniszterelnökként taggyűlésen vett-e részt, vagy taggyűlésközeli eseményen, ezért nem kötelezte helyreigazításra az ÉS-t egy pernek látszó eljárásban. Valóban közömbös, hogy taggyűlés volt vagy nem, csakis az a fontos, hogy Orbán adott, illetve ígért-e segítséget a feleségének és barátainak ahhoz, hogy az állami vagyon Tokaj feliratú dossziéjából kiírjanak néhány tételt vagy nem.

Az elsőfokú ítélet tett egy kísérletet arra, hogy a lényeg felé terelje a feleket, amikor arra hivatkozva utasította el a helyreigazítási kérelmet, hogy az lényegtelen körülményre vonatkozik. A másodfokú tanács - mint az várható volt - visszatért a jog sáncai közé, és pontos formalizmussal ítélt. Sokadszor fordítva, mint az alapfokú bíró, aki - érthető módon - gyakran nem tudja függetleníteni magát a valóságtól.

Másodfokon tehát az előző ítélet ellenkezője született, mint a Tocsik-, a Kunos-, a Stadler-, a metrópénz- és még oly sok fontos ügyben.

Hogy az ítéleteknek ez a cikcakkolása mily nagy zavart tud okozni a lelkekben, azt jelzi Révész Máriusz Fidesz-szóvivő nyilatkozata, amely szerint íme a bizonyosság, hogy a szocialisták közpénzeken lejárató kampányt kezdtek az ÉS felhasználásával. Közpénz - kínrím. Anno közpénzen figyeltek meg 27 Fidesz-prominenst is az orbáni vád szerint, majd kiderült, hogy magánpénzen és egyet. A Fidesz akkor is győzelmet ünnepelt.