Egy falusi gyógyszerész meg is fogalmazta a legfőbb ellenérvet: csökkenni fog a kispatikák forgalma, mert ha már egyszer a beteg amúgy is bemegy a városba az orvoshoz, akkor majd ott veszi meg az olcsóbb gyógyszert. És ő ettől tönkre fog menni. Egyébként pedig közölték velünk, hogy amúgy meg biztosan nőnek a gyógyszerárak.

Mi is akkor az igazság? Nőnének vagy csökkennének az árak? Tényleg félnie kell a falusi patikusnak, ha valóságos lenne az áremelkedés veszélye? Tényleg baj, ha a betegek ott vesznek gyógyszert, ahol olcsóbb? Igaz, hogy ettől tönkremegy a 700 falusi kispatika? Igaz, hogy sérül az esélyegyenlőség?

Kezdjük az utóbbival. Ma minden harmadik falura jut csak gyógyszertár, tehát két falu lakóinak ma sincs patikája. Az ő esélyegyenlőségük ma is sérül. Mi az oka ennek? Egyrészt a törvény csak 5000 lakosonként enged patikát alapítani. De, ha nem lenne ilyen szabály (mint Németországban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban), valószínűleg akkor sem lenne minden faluban patika, ahogyan nincs mindenütt saját háziorvos, műszaki bolt vagy vasút sem. Fontos, hogy az állam segítsen (pl. közalkalmazott háziorvosokat küldhet, területi és ügyeleti pótlékot adhat a ritkán lakott helyek háziorvosainak, patikáinak), de az esélykülönbséget csak csökkenteni tudja.

Nőnének vagy csökkennének a gyógyszerárak? Is-is. Ahol több patika van közel egymáshoz, ott egyeseknél csökkenne. Ahol közel-távol nincsen más, ott nőhet. De mi kellene ahhoz, hogy több helyen csökkenjen, mint ahány helyen nő? Legalább még egy lényeges lépés: szabaddá kell tenni a patikaalapítást. Ma biztonságban érezhetik magukat a patikatulajdonosok, mert szinte betelt a létszám. Nincsen érdemi veszély, hogy áremelés esetén egy új patika megnyitása elviszi a vásárlókat. Így gyenge a kényszer arra, hogy csökkenjenek az árak. Ha csak a patikai fix ár szűnik meg, a szinte helyi monopóliumként működő patikák (akár a kórházak udvarán is) könnyen visszaélhetnek a helyzetükkel, s akár emelhetik is az árakat. Ezt meg kell előzni azzal, hogy szabaddá tesszük a patikaalapítást. Európai uniós kötelezettség is a gyógyszer-forgalmazási monopólium feloldása. Egy 2003-as európai bírósági döntés óta tudjuk, hogy a gyógyszertáraknak adott kizárólagos gyógyszer-forgalmazási jog az áruk szabad mozgását akadályozó korlátot jelent. Nem kellene erről elfeledkezni.

Tönkremennének-e a falusi patikák? Egyesek igen, mások nem. Ez attól függ, hogy milyen jó vállalkozó a gyógyszertár tulajdonosa, tud-e jól gyógyszert beszerezni, összefog-e más gyógyszertárakkal közös beszerzésre, jó árpolitikát folytat-e, jó helyre telepítette-e a gyógyszertárát, van-e elég széles és hűséges vevőköre, kedves-e a betegeihez, bíznak-e a tanácsaiban, alkalmazkodik-e a vásárlói igényekhez, nyitva van-e, amikor szükség van rá, házhoz szállít-e, ha arra igényt tart a beteg stb. Nem csupán jó gyógyszerésznek kell tehát lennie, hanem jó kereskedőnek is.

Ahogyan nem mennek tönkre a falusi boltok azért, mert új bevásárlóközpontok nyílnak 10-20 kilométerre, úgy a gyógyszertárak sem fognak. A patikák elhelyezkedése is a kereslethez igazodna. Ma ebbe mesterségesen beleavatkozik az állam, de miért kellene az államnak jobban tudnia, hogy hol érdemes gyógyszertárat nyitni, mint egy patikusnak? Bízzuk ezt a piacra, a kereslet és kínálat törvényeire. Egyetlen országban sem ment attól tönkre a gyógyszerellátás, mert megengedték a szabad patikaalapítást. A németeknél szabad a patikaalapítás, az osztrákoknál a miénkhez hasonló a rendszer. Németországban feleannyi lakosra jut egy gyógyszertár, mint Ausztriában. Hol kell kevesebbet utazni? Vajon hol jobb betegnek lenni?

Mint mindenütt tapasztaljuk, a piacgazdaságban a kínálati többlet a jellemző állapot, nem pedig a hiány. Mindenki eladni akar. Az embereknek pedig, a betegeknek is és az egészségeseknek is az a jó, ha keresik a kegyeiket, nem pedig az, hogyha nem jutnak hozzá a gyógyszerhez, amennyiben rossz időben, rossz helyen lenne rá szükségük.

Az áremelkedés és a rosszabb ellátás a verseny hiányának, a monopóliumnak a következménye, nem pedig a versenynek. Ma nálunk sok olyan szolgáltatás hiányzik, amely másutt a betegek érdekében már mindennapos: éjjel-nappali nyitva tartó patika, városokban házhoz szállítás, vidéken postai kiküldés. A verseny segíthet abban, hogy ezek nálunk is kialakuljanak: kevesebbet kelljen szaladgálni és szervezni, ha beteg van a családban. Bátran kell tehát piacosítani, ki kell használni, hogy a verseny jobb ellátást és minden ellenkező híreszteléssel szemben árcsökkenést hozhat. Az embereket arra kell biztatni, hogy használják az eszüket, ott vásároljanak, ahol nekik jobban megéri, s ez nem feltétlenül jelent utazgatást. És figyeljenek a patikák hirdetéseire, mert még azt is mondhatnák, hogy ötezer forint fölött ajándékot adnak, az pedig egyenesen kötelező, hogy legalább a patikák előtereiben tájékoztassanak az árakról.

A falusi patikus igazat mond. Világosan látja, hogyan viselkednek az emberek, ha tudják, mi, hol, mennyibe kerül. A kamara már nem annyira az igazságról beszél. A kamara elsősorban a mai, nem igazán versenyszerű állapot fennmaradásáért, a jelenlegi 1600-1700 patikatulajdonos privilegizált helyzetének - és nem mellesleg - egyes vezetők információs előnyének fennmaradásáért küzd. Sokan tudják ugyanis, hogy micsoda üzleti előnyt jelent előbb tudni más patikusoknál azt, hogy milyen árváltoztatások várhatók.

Tényleg, kinek az érdeke a jelenlegi helyzet fennmaradása? Tényleg a betegeké? Vagy talán más érdekek állnak a kamarai nyilatkozatok mögött? Mennyivel szebben hangzik a betegekre hivatkozni a nyers anyagi érdekek helyett. Mennyivel csúnyább lenne azt mondani: nem akarjuk, hogy mások új gyógyszertárakat nyissanak, mert az veszélyt jelent ránk. Kell tehát a kamarai vétó a verseny ellen.

Bizonyára a betegek érdekét szem előtt tartva: a betegeket kell védeni attól, hogy olcsóbb gyógyszert vehessenek. Mert micsoda dolog lenne, ha keresnünk kellene, hol lehet olcsóbban gyógyszert venni. Mennyivel kényelmesebb is az, hogy mindenütt egyformán drága minden, és még nehéz is hozzájutni.

Miért jó a gyenge versenyhelyzet a gyáraknak és a nagykereskedőknek? Azért, mert ma a szabályozás teremtette langyos vízben lubickolhatnak: átlátható a piac, átláthatók az árak, kevésbé kell figyelni napról napra azt, hogy mit döntenek a versenytársak. Más iparágban más viselkedést, reakcióidőt kell produkálni. A negyedéves árkihirdetések mellesleg nagyon kedveznek az árkartelleknek is. Könnyen, kevés költséggel megtudható, hogy ki mit tervez, hiszen már jó előre be kell jelenteni a kamarának. Ez másutt nem megy ilyen egyszerűen.

A piacgazdaságban a verseny és az eltérő árak jelentik a rendet. Itt és most ezt a rendet a gyógyszerpiac szereplői a káosszal azonosítják, s óvnak tőle. Más piacokon az azonos ár az anomália. A versenyhivatalokat azért tartják fönn, hogy árgus szemekkel figyeljenek, vajon nem kartelleznek-e a szereplők. Ha pedig ez bebizonyosodik, akkor kemény büntetést kell fizettetni velük. Néhány éve a gyógyszerpiac szereplői rekordösszegű bírságot fizettek a világméretű vitaminpiaci kartell leleplezésekor.

A vásárlóknak nem érdemes félteni sem a gyártókat, sem a nagykereskedőket, sem a gyógyszerészeket. Marad itt munka elegendő. Nem fog itt tönkremenni semmiféle ellátás, legfeljebb több lesz a patika, nagyobb lesz a verseny. Ettől féljen a patikus, de a vásárló inkább féltse csak a saját pénztárcáját és kényelmét.

Torjákné Amberger Teréz

A szerző a Gazdasági Versenyhivatal irodavezetője, de a cikkben foglaltak az egyéni véleményét tükrözik, mely nem feltétlenül azonos a Gazdasági Versenyhivatal álláspontjával.