Nagyszabású cukorpiaci reformra tett javaslatot tegnap az Európai Bizottság, hogy növelje az Európai Unió cukorágazatának versenyképességét, és erősítse az EU pozícióját a világkereskedelmi tárgyalásokon - jelentette be Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztos.

A javaslat szerint két lépcsőben, öszszesen 39 százalékkal kell csökkenteni a fehér cukor árát, a termelőket az árcsökkenés 60 százalékáig kártalanítanák a termeléstől függetlenül. A kifizetés feltétele a környezetvédelmi és területgazdálkodási előírások betartása. A javaslat tartalmazza a kevésbé versenyképes termelők ágazatváltásának ösztönzését célzó, négyéves szerkezetátalakítási rendszer bevezetését, valamint az intervenció megszüntetését is.

Fischer Boel leszögezte, hogy a 40 éve változatlan rendszer idejétmúlt. Reményét fejezte ki, hogy a mezőgazdasági miniszterek tanácsa novemberben politikai megállapodásra jut a javaslatról. Az átfogó reform során a bizottság igyekezett figyelembe venni a gazdálkodók jövedelmét, a fogyasztók érdekeit és a feldolgozóipar helyzetét. Brüsszel állítása szerint átalakítás nélkül drasztikusan csökkenteni kellett volna a kvótákat, ami a leginkább versenyképes termelőket érintette volna kedvezőtlenül.

A javaslat szerint a kifizetés mértéke 730 euró lenne tonnánként az első év során, 625 euró a második évben, 520 a harmadik és 420 az utolsó évben. Kiegészítő támogatást fizetne a bizottság az első évben azon cukorrépa-termelőknek, akiknek beszállítási joguk volt a bezárt gyárakba. Az izoglükózkvótát 300 ezer tonnával növelnék a meglévő termelők esetében három év alatt. "Keserves csatákra" számít az EU mezőgazdasági biztosa az uniós cukortámogatási rendszer nagyszabású átalakítási tervei miatt, de a Financial Timesban tegnap közölt cikk szerint reform nélkül megszűnne a cukortermelés az Európai Unióban. Mariann Fischer Boel a brit üzleti napilapban, a reformcsomag előterjesztése elé időzítve azt írta: a "vastagon körülpárnázott" uniós cukoripar gyakorlatilag kimaradt a közös agrárpolitikában (CAP) az utóbbi 15 évben végrehajtott reformokból. A termelési kvóták megfojtják a versenyt, a vonzó garantált árak elhallgattatják a piaci jelzéseket, a hatalmas importvámok a kedvezményezett importon kívül minden behozatalt kizárnak, a nagyvonalú exporttámogatások révén pedig a felesleg az egyébként is sebezhető külső piacokra zúdul. Az EU-biztos szerint a vámok miatt az uniós belső cukorár a világpiaci szint háromszorosa, miközben az export-visszatérítések évente több mint egymilliárd eurót emésztenek fel.

A Financial Times az 1968 óta létező cukorár-támogatási rendszer első jelentős leépítésének nevezi a tagországok elé kerülő tervezetet, amelynek értelmében 39 százalékkal csökkenne a tonnánként jelenleg 632 eurós garantált felvásárlási ár. Mindazonáltal kérdéses, hogy az árcsökkentés megnyitja-e az uniós piacot a fejlődők előtt. A Financial Times cikke azt jósolja, hogy a javaslatot ádáz ellenállással fogadják majd a kevésbé hatékony cukortermelő országok, mint Olaszország, Görögország, Írország vagy Portugália.

A szerdai The Independent a jelenlegi támogatási rendszer visszásságait illusztrálandó azt írta: miközben Lord John Fellowes de Ramsay, az egyik leggazdagabb brit arisztokrata évente több mint 500 ezer font (180 millió forint) uniós támogatást vesz fel az angliai birtokain termelt agrártermékek, köztük a cukor után, egy mozambiki cukortermelő, aki még a szerencsések közé sorolható, évente 300 fontot kap terményéért.

Az Európai Unió újabb, 17 ezer tonnás cukorintervenciós lehetőséget hagyott jóvá Magyarország számára, amelyet szakmai szempontból egyértelműen kedvezőnek tart az erről nyilatkozó Koczka Zoltán, a Cukoripari Egyesülés igazgatója. Az unió azért tette lehetővé a többletcukorkészletek intervenciós felajánlását, mert az EU piacán mintegy egymillió tonna cukorfelesleg van, s emiatt csökkentek az árak. Ilyenkor az unió cukorrendtartása szerint automatikusan életbe lép a piaci korrekciós mechanizmus, az intervenciós felvásárlás. Magyarország már az elmúlt hetekben mintegy 70 ezer tonna cukrot ajánlott fel uniós megvételre a meglévő készletek csökkentése érdekében. (A magyar szükséglet országosan évente mintegy 400 ezer tonna.) Koczka Zoltán nem tudta pontosan megbecsülni, hogy jelenleg mennyi cukor van az országban, mert az úgynevezett balkáni cukoregyezmény keretében Szerbiából folyamatosan áramlik a cukor Magyarországra, illetve az országon keresztül az Európai Unióba.