Az államügyészség mind a tíz vádlottra távollétében életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésének kiszabását kérte. A vádlottak a "Reichsführer SS" páncélos hadosztály katonái, illetve tisztjei voltak. Ma már 78 és 93 év közöttiek. A német jog tiltja, hogy német állampolgárokat kiszolgáltassanak külföldnek. A bűncselekmény miatt azonban egy ideje már a német igazságügyi hatóságok is nyomoztak. Az áldozatok között sok asszony és gyermek  volt. Szemtanúk szerint az SS-legények védtelen áldozataikat géppuskával lelőtték, és kézigránátokat dobtak rájuk. Később a holttesteket benzinnel leöntötték és felgyújtották.

Ám nemcsak az áldozatok hozzátartozói számára felfoghatatlan, hogy az olaszországi náci gaztettek oly későn kerültek napvilágra. Megfigyelők szerint ez a háború utáni korszak egyik legsötétebb fejezete: Rómában évtizedeken át legmagasabb állami helyről módszeresen akadályozták e szörnyűség jogi felderítését, és a bizonyítékokat egyszerűen eltüntették. Az igazságügy már csak a 90-es években, a hidegháború után kapcsolt nagyobb sebességre.

A jogi szabotálás indítékai még mind a mai napig nem egészen világosak. Egyesek szerint "kímélni akarták" Németországot. A Nyugat nem szívesen látta volna, ha Németországról az újságokban kellemetlen szalagcímek jelennek meg kiváltképpen egy olyan időpontban, amidőn napirendre került az ország újrafelfegyverzése. Lutz Klinkhammer, a római Német Történeti Intézet szakértője szerint azonban az igazság elrejtése már 1948-1949-ben megkezdődött.  Olaszország ugyanis meg akarta akadályozni, hogy más országok hasonló pereket indítsanak olasz állampolgárok ellen. (MTI)