Sajnos újságjuk nem igazolja ezt a jó hírét az úgynevezett "SoKo Bunda" és "SoKo Pannonia" különleges kommandókról írt beszámolóival kapcsolatban. Lapjuk figyelmen kívül hagyta az újságírói gondosság kötelességét, és súlyos vádakkal illette a német hatóságokat, anélkül, hogy megvizsgálta volna ezen vádak valóságtartalmát. Különösen a június 14-én, Akit a SoKo-akció csődbe vitt címmel megjelent cikkel kapcsolatban szeretnék állást foglalni. Ebben a cikkben megszólaltattak egy érintett magyar vállalkozót, V. Zoltánt, akit 2004. április 22-én tartóztattak le Németországban. Az ő elmondása szerint csak letartóztatása után két héttel kapott ügyvédet; a német hatóságok állítólag három héten keresztül senkinek, még a családjának sem adtak felvilágosítást arról, hol tartózkodik és mi a vád ellene; és a német hatóságok nem tájékoztatták a müncheni magyar konzulátust sem a letartóztatásról.

Megvizsgáltattam ezeket a vádakat. Az illetékes Landshuti Államügyészség által a rendelkezésemre bocsátott információk alapján ezek a vádak semmilyen módon nem felelnek meg a tényeknek:

1. V. úr számára 2004. április 23-án, tehát egy nappal letartóztatása után, kirendeltek védőnek egy fuldai ügyvédet. Ez az ügyvéd, az államügyészség elmondása alapján, 2004. május 5-én visszaadta a megbízást, mire még aznap egy müncheni ügyvédnő vette át a védői feladatokat.

2. A V. elleni vádat a letartóztatása során közölték vele, és a letartóztatástól kezdve a család értesítése is lehetséges volt mind az ügyvéden keresztül, mind közvetlenül. A védőnek szabad bejárása volt védencéhez. V. szabadon dönthetett, mint minden előzetes letartóztatásban lévő személy, hogy levélben kapcsolatba lép-e hozzátartozóival, ismerőseivel vagy valamilyen más kapcsolattartó személlyel.

3. V. ügyvédje látogatási engedélyt kérelmezett a feleség számára, az engedélyt eljuttatták részére.

4. Ha Németországban külföldi állampolgárt tartóztatnak le, szabály szerint megkérdezik tőle, hogy kívánja-e hazája konzulátusának értesítését. A diplomáciai és konzuli képviselet jogát szabályozó bécsi egyezmény értelmében a saját ország értesítése csak a letartóztatott kifejezett kérésére történik. A bírói jegyzőkönyv alapján V. úr a Gelnhauseni Elsőfokú Bíróság előtt a letartóztatási parancs kihirdetésekor ezt nem kérelmezte.

Az újságírói gondosság kötelezettsége megkövetelte volna, hogy lapjuk megvizsgálja a vádakat, és az olvasókkal a súlyos vádak közlésével egy időben közli a megvádolt nyomozati hatóságok állásfoglalását is, hogy az olvasók átfogó képet kaphassanak. Lapjuk azonban ebben az esetben nem vette magának ezt a fáradságot, ehelyett egyoldalúan számolt be az ügyről, és ezzel rossz hírbe hozta a függetlenül nyomozó német igazságszolgáltatási hatóságokat.

A jövőre nézve kérem, hogy korrekten és tárgyilagosan tudósítsanak.

Mi nagyon érdekeltek vagyunk az ügy megoldásában és a további párbeszédben. Azoknak a magyar vállalatoknak, amelyek Németországban tevékenykednek, június 29-én, a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztériumban lehetőségük lesz, hogy ebben az öszszefüggésben valamennyi kérdésüket feltegyék a minisztérium politikai vezetésének.

A június 3-i megállapodás szerinti kétoldalú vegyes bizottság, amelynek első ülését most készítik elő, lehetőséget ad arra, hogy valamennyi kérdés megvitatásra kerüljön.

Bízom abban, hogy ez sikerül, és Önnek, Főszerkesztő Úr, köszönetet mondanék, ha újságja ehhez tárgyilagos beszámolókkal járulna hozzá.

Szívélyes üdvözlettel:

Ursula Seiler-Albring

Németország

budapesti nagykövete