Ausztria felmentést harcolt ki magának, csakúgy, mint Luxemburg és Belgium, valamint a szomszédos, EU-n kívüli, ám az unióhoz számos bilaterális egyezménnyel kötődő Svájc. Ezek az országok lényegében megőrizték a manapság egyre nagyobb kincsnek számító banktitkot, az anonimitást, már ami abból a bizonyos összeg feletti kötelező igazolvány bemutatás elrendelése után megmaradt.

A felmentés a kötelező jelentés alól pénzbe kerül, igaz, nem a pénzintézetnek, hanem a betétesnek: megszűnik ugyanis az eddig a külföldieket megillető forrásadó mentesség. Méltányosságból fokozatosan vezetik be a kamatnyereség adóztatását: az első évben 15 százalékot, 2007-től 25 százalékot, 2011-től 35 százalékot vonnak le a (mellesleg ugyancsak csekély) kamatból. Az érintett országok kincstárai sem maradnak hoppon: a bank a beszedett kamat nagyobbik részét az illető hazájába utalja, eközben azonban nem árulja el személyazonosságát. Az ausztriai pénz – és hitelintézetek ezekben a napokban nem győzik figyelmeztetni az osztrákokat, hozzák haza idejében határon túli betéteiket, befektetéseiket, de még hiteleiket is, hacsak nem akarják, hogy az adóhivatal betekintést nyerjen pénzügyeikbe.  „Június 31. már késő” – hangzik a felhívás.

A szomszédos Németországban egy április elsején életbeléptetett másik, belföldi törvény már előbb megnövelte az osztrák bankok iránti rokonszenvet. A német adóhivatal ugyanis április 1-je óta az adócsalás legkisebb gyanúja esetén is betekintést nyer a német intézményekben elhelyezett 500 millió folyószámlába, betétbe, részvény depotba. Ehhez sem engedélyre, sem az érintett tájékoztatására nincs szükség. Ilyesmi Ausztriában elképzelhetetlen, a banktitok-törvény biztos védelmet nyújt -  nem csoda, hogy az új ügyfelek nagy része németországi.