Mezőfi ment
A Népszabadság szombaton számolt be arról, hogy a dr. Martos Éva vezette testület az Egészségügyi Minisztérium felkérésére készített anyagában két-két orvos, illetve gyúró felelősségének megállapítását javasolja a doppingügyek kapcsán. A két doktor az "atléta" Pikó Károly, illetve Mezőfi Miklós.
Mezőfit március 19-én, sajátos procedúra után választották az MSSZ elnökének. Az Athént követően lemondott keretorvos a választás első körében 24:22-re "kikapott" Molnár Gábortól (1 küldött Dobos Bélára gondolt), ám mivel - hajszállal - nem volt meg az ötven százalék plusz 1 szavazat, következett a második forduló, amelyben eggyel kevesebben vettek részt, s amelyben 24:22-re már Mezőfi győzött. Az új elöljáró első lépésben "harmonizálni" kívánta a viszonyt a Nemzetközi Súlyemelő Szövetséggel (IWF), közelebbről annak elnökével, Aján Tamással. A szituáció akkor éleződött ki, amikor a még Dolovai Tamás vezette magyar elnökség szembeszállt Aján Tamással. A frontnyitás oka az volt, hogy - Dolovai szerint - Athénban manipulálták Gyurkovics Ferenc és Kecskés Zoltán súlyemelő mintáját, miközben Aján távol tartotta magát az ügytől. (A decemberi bizalmi szavazáson megerősített Dolovai - mint azt jó előre jelezte - a márciusi közgyűlés után nem kívánt szerepet vállalni.)
Beiktatásakor Mezőfi osztotta azt a véleményt, amely szerint a mintákkal történhetett valami. Az MTI-nek azt nyilatkozta: "Fatális tévedésről van vagy lehet szó, mert eleve képtelenség, hogy - amint azt az athéni labor vélelmezte - oxandrolon lett volna Gyurkovics és Kecskés vizeletében. Mivel a versenyzők profik, nem követhettek el akkora oktalanságot, hogy ehhez a teljesítményfokozásra alkalmatlan szerhez folyamodtak volna!" A versenyzők - Gyurkovics, Kecskés és Kovács Zoltán - egyformán két-két éves eltiltást kaptak, ugyanakkor rendeződött a viszony az IWF-fel. Mi több, Aján azon az értekezleten, amelyen elővezette az azóta szakemberek által cáfolt "potenciális" verzióját, így beszélt bizalmi emberéről és az athéni esetekről: "Maximálisan kiállok Mezőfi mellett, kiváló orvos. Ő lehetett a legutolsó, aki bármilyen segítséget adott a versenyzőknek."
A helyzet azóta nemcsak azért változott, mert Mezőfi nézeteivel a sportág egy része nem tudott azonosulni, s szervezkedni kezdett ellene, hanem azért is, mert a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium egyértelmű állásfoglalása után Aján sem marasztalta az ő tanácsát kikérő doktort.
Mezőfi - aki a rendkívüli elnökségi ülésen Kern József, Ádámfi Attila, Faragó András és Tukacs István alelnökkel, továbbá Bátori Imre felügyelőbizottsági elnökkel együtt mondott le - közleményében Trianonhoz hasonlította Athént, mondván, a sportágat "sohasem tapasztalt trauma érte", továbbá rögzítette: azt gondolta, segíthet helyrehozni azt a kárt, amely akkor a súlyemelést érte. Megjegyezte: "Sem oxandrolont, sem más, doppingnak minősülő szert nem adtam a versenyzőknek - azt sem hiszem, hogy ők ilyet (különösen nem oxandrolont) használtak volna." A lemondás külső okaként a magyar sportvezetést jelölte meg, amely "látványosan lemond" a 8. legeredményesebb magyar sportág támogatásáról.
Ha az előbbi netán meg is felel a valóságnak, alighanem azoknak van igazuk, akik azt állítják: Mezőfi akkor hibázott, amikor "athéni érintettként" elvállalta az elnöki posztot.