Az indonéz olajiparban eredendően nincs rendben semmi. Az olajmezők elöregedtek, az új feltárásokra nem fordítottak figyelmet. Az ázsiai pénzügyi válság annak idején alaposan kiforgatta a Suharto famíliát a bizniszből, de az állam képében benyomuló új elit sem bánik nagyobb hozzáértéssel és felelősebben ezzel a nemzeti kinccsel. Az ágazat szabályozása kaotikus, széles körben gátolva a napi bizniszt. Még komolyabban meg sem melegedtek a korábbi elnök, Megawati Sukarnoputri emberei, s máris melegítenek az újak.

Jellemző, hogy van néhány, kitermelésre váró olajmező Java szigetén, s egyszerűen nem tudnak nekilátni, mert az érdekelt felek képtelenek egyezségre jutni a részletekben.

Mindazonáltal az olajipar jelenlegi vezetői bizakodóak, hiszen a hatalmas szárazföldi és tengeri területtel rendelkező Indonézia - szakértők szerint - további jelentős olaj- és gázmezőket rejthet. Most ismét elkezdtek ösztönözni néhány külföldi vállalatot, hogy szálljanak be a kitermelésbe, bár egyelőre csak kaotikus szabályzást és marginális vagy öreg mezőket tudtak nekik ajánlani. Ezzel együtt a kínai CNOOC s néhány multinacionális cég, mint a Caltex vagy a Medco munkájának köszönhetően napi ötvenezer hordóval tudják rövid távon emelni a termelést.