Alighanem tudatában vannak ennek Gyurcsány Ferencék is, de nem mulasztják el tudomásunkra hozni azt sem, mennyire kedvetlenül készülnek az elkerülhetetlenre. Érthető e lelkesedéshiány; sok jót valóban aligha várhatnak kormányzati részről a soron következő csúcstól. Még az is elképzelhető, hogy a kormány újra csak beleszalad majd egy méretes pofonba, akárcsak novemberben, amikor is a kormánykoalíció elszigetelődött az ellenzék és a határon túli kisebbségi vezetők által alkotott masszív falanxszal szemben. Ráadásul a történtekért csak magát okolhatta, mivel az akkori MÁÉRT összetrombitálása a referendum előtt felesleges volt.

Most más a helyzet. Ugyanis a nagyrészt már tető alá hozott új kisebbségi jogszabályok (köztük az állampolgársági törvény módosítása) némi esélyt adhatnak az érdemi magyar-magyar párbeszéd felújításához. A nagy kérdés azonban az, hogy a radikális kisebbségiek (és persze Orbán Viktor) akarnak-e valójában ilyen dialógust. E pillanatban sokan gondolják úgy, hogy nem; ezt nem akarhatják egy olyan pillanatban, amikor a Fidesz már beindította a jövő évi választások kampánygépezetét.

Arról már nem is beszélve, hogy a MÁÉRT-et illúzió valamiféle összmagyar, pártok feletti fórumnak látni. Ez születése óta pártképződmény; jelenlegi formájában pedig Orbánék 1999-ben pontosan azért találták ki, hogy a határon túli magyar szervezeteket még szorosabban vonhassák be a Fidesz hatalmi szférájába. E kísérlet egyébként igen sikeresnek bizonyult részükről - a határon túli magyar kisebbségi vezetők Tőkés Lászlótól Duray Miklósig rendkívül hasznos szolgálatokat tettek Orbán Viktornak a 2002-es választási kampányban. És semmi nem utal arra, hogy nevezettek akkori szerepüket ne lennének hajlandók most megismételni, és a "hazaáruló" Gyurcsány-kormány folyamatos hergelése nyilvánvalóan jól beleillik a Fidesz körvonalazódó választási stratégiájába. Egy konfrontatív MÁÉRT-csúcs pedig legalább a választásokig meghosszabbítaná azt a zsákutcát, amibe a referendum nyomán jutott a magyar-magyar viszony. Ez kapóra jöhet Orbánnak. E veszélyt a jelekből ítélve Gyurcsányék érzékelik; legfeljebb az nem biztos, hogy teljes dimenzióiban. Amennyire az elkészült kormányzati tervezetekből megítélhető: kifejezetten nagyvonalú támogatási csomagot készül a kormányfő letenni a MÁÉRT asztalára. Ki van zárva azonban, hogy annyi engedményt és előnyt kínálhatnának a fórumon, amennyi a radikális hangadók száját betömné. Ilyesmit megpróbálni is szükségtelen. De ez csak az egyik malomkő, amihez Gyurcsányék odaszorulhatnak majd. A másik: maga az anyaországi választópolgár, aki decemberben pontosan jelezte a Kárpát-medencei magyar kisebbségek iránti szolidaritása jelenlegi határait. Más szóval: a kormány - ha óvatlan - a MÁÉRT-on olyan csapdába kényszerülhet, hogy az odavitt támogatási pakk az egyik oldalról túl kevésnek, míg a másikról túl soknak látszik majd. Könnyű kitalálni, hogy egy ilyen szituáció kialakulása kinek az érdekeit szolgálná az anyaországban.