Az okokról és a tünetekről hosszú könyveket írtak tele. Most csak két amerikai felmérés, két fontos momentumról.

Az egyik az életkor. Az ember azt gondolná, hogy a fokozott kockázatú orvosok közül elsősorban a sok évtizedes munkába belefáradtak égnek ki. Tévedés. Egy philadelphiai felmérésbe 115 belgyógyász rezidenst ("cselédkönyvest") vontak be. A vizsgálók megdöbbenve konstatálták, hogy háromnegyedük a burn out klasszikus jeleit mutatta, a felük depresszióra lett hajlamos, kilenc százalékuk pedig intenzíven alkoholizált. Ezt követően az Egyesült Államokban országos felmérést indítottak, melyben 415 centrum 4130 rezidense vett részt. Itt a fiatal doktorok 35 százaléka mutatta a depresszió négy-öt klasszikus tünetét.

A felmérések másik, kevésbé meglepő következtetése: a burn out egyenes arányban állt a véget nem érő munkaidővel. A rezidensek átlagosan heti 80 órát töltöttek a klinikákon, de anyagi kényszer miatt így is 33 százalékuk plusz orvosi munkát, éjjeli ügyeletet is vállalt. Átlagosan heti plusz 20 órában!

Magyarországon sem jobb a helyzet, sőt: rosszabbak a munkakörülményeik, a kilátástalanság miatt is szenvednek. És a magyar orvosok is ódzkodnak a heti munkaidő uniós korlátozásának átvételétől, tán nem véletlenül.

Egyre több a kiégésszindrómában szenvedő fiatal kolléga. És a rosszul, rosszabbul ellátott beteg.