Tiltólistán Jancsi és Juliska
Már az anyaméhben lévő embrió is reagál a mesemondásra: megnyugszik a ritmusos szövegtől - állítják a kutatók. Ösztönös kötődése elmúlik, ha szülei később nem mesélnek neki rendszeresen. Az ilyen gyerek az óvodában sem tud mit kezdeni a felolvasásokkal.
- Az ideális óvodákban minden hétre jut egy-egy mese, ami köré az összes tevékenységet: zenét, éneket, táncot, festést, rajzolást csoportosítják - mondja Nagy Attila olvasáskutató. - A mesélés azonban sok helyen fakultatív jellegűvé vált: az óvónő belekezd a történetbe, az kapaszkodik bele, akinek otthon is mesélnek. A többiek ugróiskoláznak, verekednek a feszültség levezetésére. Pedig néhány száz évvel ezelőtt a meseolvasásnak rendkívüli szerepe volt a közösségekben: beavatási szertartásként működött. A tanulságos történeteket útravalóul kapták a fiatalok. Mára, a televízióból ömlő tudásanyagnak köszönhetően veszített különleges vonzerejéből ez a műfaj.
A televízió a legtöbb óvodában még tabu. - Van televíziónk, de nincs bekötve. A tévézés meg a számítógépezés maradjon otthonra - mondja Dózsa Erika a kiskunhalasi Felsővárosi óvodából.
- Nem túl szívderítő, amit a gyerekektől hallunk. Van, akinek néha felolvasnak, mesélnek, de hatvan százalékuknál a tévé helyettesíti a könyvet - hangsúlyozza a budapesti Bukfenc óvodában dolgozó Csomány Gabriella sok kollégája véleményét. Jobb híján a szülők hagyják, hogy gyerekeik hazaérve rögtön bekapcsolják a dobozt. De a meseadók között is csak egy "épkézláb" akad. A többin kémek, kémkutyák, minirobotok háborúznak.
Nagy Attila abban látja a film- és a könyvbéli történetek között a legnagyobb különbséget, hogy a tévé folyton arról szól, milyen gonosz, aljas a világ, a jó mesék viszont azt mutatják meg, hogyan lehet meggyógyítani a világot. Furfanggal, aranyhal pikkelyével, róka füléből kitépett szőrszállal. - Ráadásul, ha időben sikerül felkeltenünk a gyerekekben a kíváncsiságot, és megmutatni nekik a versek, mesék ritmusát, varázsát - mondja -, valószínű, hogy később jó olvasó válik belőlük.
- Ma Magyarországon nincs központi előírás, miből kell mesélni az óvodásoknak, minden az óvónő irodalmi érzékenységén múlik - mondja Pege Lászlóné, a budai Pingvin óvoda vezetője egy ronggyá olvasott gyerekirodalmi szöveggyűjteményt lapozgatva. - Alapmű, bár nem naprakész. Óvónőképzős koromból való - teszi hozzá. - A hetvenes, nyolcvanas éveknél valahogy megállt az idő, ideje lenne bővíteni az anyagot.
De nem a mutatós, méregdrága mesekönyvek sekélyes történeteivel. Nagy Attila szerint hiány van szavakból. A nagy illusztrációs, ugyanakkor kétmondatos zanzává sorvasztott mesékkel meggyilkolják az irodalmi élményt.
Bár ezekből a könyvekből is bőven jut a könyvesboltokba, az óvodákban nagyrészt a klasszikus gyerekirodalom remekei sorakoznak. És úgy tűnik, több generáció kedvenceit a mai gyerekek is naphosszat elhallgatnák. Ablak-Zsiráf, Cini-cini muzsika, Vidám mesék, Zengő ABC - a kicsiknek. A nagyobbak Csukás Istvánt, Lázár Ervint, Janikovszky Évát hallgatnak folytatásokban.
Az írott történeteknél csak a "fejből meséket" szeretik jobban az ovisok. És nemcsak a felnőttek improvizációit hallgatják szájtátva, szívesen beszállnak maguk is a szálak továbbszövögetésébe. Fogalmuk sincs, mit jelent a dramatizálás, egyik legkedvesebb foglalkozásuk mégis az, amikor a közösen meghallgatott mesét továbbgondolhatják, elbábozhatják.
- Annyira komolyan veszik ezt a játékot, hogy közben rám se hederítenek. Ők osztják ki a szerepeket, és magukat rendezik - meséli a hűvösvölgyi Superkids óvónője, György Szidónia.
Az óvónők többsége azt meséli, a szülők kikérik véleményüket, melyik könyvet vegyék, mitől óvakodjanak. Van, akinél például tiltott listán van a Jancsi és Juliska, a Piroska és a farkas - mert olyan sok bennük a horrorisztikus elem: megsütik a boszorkányt, meglövik és kibelezik a farkast. Márpedig a mese ne legyen ölős, lövöldözős!
Az olvasáskutató ezt túlzásnak tartja. - A gyerekek félelme nem foglalható szavakba, képek élnek a fejükben. Azok, akik csak a tévét nézik, a filmbeli feszültség növekedésével egymásnak esnek, ugrálnak. Ezzel szemben azok, akikkel beszélgetnek, akiknek mesélnek, olvasnak, szavakkal vezetik le a stresszt: te gonosz, tűnj el! Vagy: vigyázz, Piroska, jön a farkas, kiáltják teli torokból. A gyerekeknek dráma kell. Igazságszolgáltatást akarnak, a legkisebb királyfi, a kiskondás győzedelmeskedését. Ez ad erőt a későbbiekben ahhoz, hogy ők maguk is legyőzzék az akadályokat - teszi hozzá.
20-25 ezer forint könyvre váltva elég kevés. Márpedig az óvodáknak általában nincs ennél több pénzük meséskönyvekre. Szűk esztendőkben maradnak a szülői adományok. - Ha van pénz, akkor is kevés, így egy kis rafinériára van szükség - mondja a karcagi óvodában dolgozó Szarkáné. - Kiadók jönnek , hogy kipakolhassák az árujukat, jutalékot kell fizetniük. Ezt visszaforgatjuk könyvekbe.
Azért akad olyan óvoda, ahol nem okoz gondot az állománybővítés. Az alapítványi Superkids könyvtára például óriási, s ha hasznos könyvet látnak, gondolkodás nélkül megveszik. Akárcsak Váradi Gábornéék falusi óvodájuknak a frissen megjelenő cigány mesekönyveket: - Bár ezt a szülők sokszor kifogásolják. Szerintük a cigánymese-olvasás a romák felesleges megkülönböztetését erősíti.
