Ezek a komédiába illő "események" valóban szót sem érdemelnének, ha nem állna az ország választások előtt. Hiszen feltételezhető, hogy a választások kiélezett küzdelmet hoznak, és a "végelszámolásnál" 80-100 ezer szavazat plusz vagy mínusz sokat jelenthet. Márpedig joggal feltételezhetjük, hogy legalább ennyi kommunista érzelmű állampolgár van, aki vagy elmegy szavazni valamelyik általa baloldalinak tartott pártra, vagy úgy, hogy nem megy el. És egy kiélezett küzdelemben bizony az egyébként valamelyik oldalhoz tartozó "nem szavazók" hiánya nagyon fájdalmas lehet. Ha pedig erre gondolunk, akkor nem érdektelen, hogy a Munkáspárt XXI. kongresszusa milyen határozatokat fogadtatott el. Csak két problémakört említenék meg.

1. "Magyarországon nincs fasiszta veszély. A kongresszus felszólítja a párt tagjait, hogy ne üljenek fel a szociális-liberális propaganda félrevezetésének, a párt politikai értékeléséhez tartsák magukat." Egy ilyen megfogalmazást elfogadtatni egy magát kommunistának nevező párt kongresszusán - abszurditás. Mert az ugyan igaz, hogy a mai európai politikai erőviszonyok nem tennék lehetővé egyetlen európai uniós országban sem, hogy egy "klasszikus" Mussolini-, Hitler- vagy Szálasi-féle nyílt fasiszta diktatúra létrejöhessen, de az is vitathatatlan, hogy szinte egész Európában, így Magyarországon is, hosszú évek óta folyamatosan tapasztalhatóak szélsőséges soviniszta-nacionalista és rasszista, zsidó-, cigány- és általában "idegen"-ellenes agresszív megnyilvánulások, amelyek a radikális fasisztoid szélsőjobboldal élő, fenyegető jelenlétét, veszélyét jelzik. Ez ellen pedig minden baloldali és jobboldali demokratikus, antifasiszta erőnek éberen, határozottan és folyamatosan fel kell lépnie.

2. A határozattervezet 4. pontja szerint: "A kapitalizmus alapvető kérdésében, a tőke és a munka kérdésében az MSZP és a Fidesz között nincs különbség. Az MSZP nem a kisebbik rossz, hanem ugyanolyan tőkés párt, mint a Fidesz." Ez is abszurd állítás: politikailag is, ideológiailag is. Az persze aligha vitatható, hogy a mai MSZP napjaink európai szociáldemokrata mozgalmának jobboldalához sorolható. A párt vezetésének mai politikája: polgári baloldali politika, és - enyhén szólva - nem hangsúlyozzák a magyarországi szociáldemokrácia antikapitalista gyökereit. Ebből azonban mégsem vonható le olyan durva és mind politikailag, mind ideológiailag alapvetően hibás következtetés, hogy "az MSZP nem a kisebbik rossz, hanem ugyanolyan tőkés párt, mint a Fidesz".

Az 1990 óta megtartott országgyűlési választások eredményei is egyértelműen azt bizonyítják, hogy a magyar választópolgárok jelentős része az MSZP-t a mai politikai viszonyok között baloldali pártnak tartja. Ezért abszolúte nem mondható kommunistának a kongresszusi határozattervezet 7. pontjában megfogalmazott álláspont, miszerint a Munkáspárt "más pártokhoz való viszonyát a politikai célszerűség alapján, pragmatikusan határozza meg", és a 2006. évi választásokon "semmilyen politikai együttműködést nem kíván sem az MSZP-vel, sem a Fidesszel". Ha Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a "tőkés rend stabilizálódott" (amint az a határozattervezet 1. pontjában áll), akkor minden baloldali pártnak és társadalmi szervezetnek elemi politikai érdeke, hogy politikai együttműködésre törekedjen egymással, legyenek akár kommunisták, akár szociáldemokraták. Ha a Munkáspárt nem ezt teszi, akkor még a baloldalon is teljesen elszigetelődik, arról nem is szólva, hogy egy ilyen magányos "politikai önállóság" objektíve a jobboldali pártok érdekeit szolgálja.

Mindezt és a Thürmer vezette Munkáspárt eddigi politikáját és antidemokratikus vezetési módszereit mérlegre téve a magyar marxista gondolkodású kommunisták számára nem elfogadható, hogy a Munkáspárt nevében szerepeljen a "kommunista" jelző. Elsősorban azért nem, mert e párt vezetésének jelenlegi politizálása elméletileg sem marxista, és politikailag sem szolgálja a mai viszonyoknak megfelelő kommunista érdekeket.

Másodsorban: e párt az elmúlt tizenöt éve során elvesztette saját marxista értelmiségének többségét, hiszen akik lényeges kérdésekben vitába mertek szállni a párt elnökével, azokat kizárták, mások pedig - ezt látva - önként távoztak. Megkockáztatom: ma már a Munkáspártban kevesebb értelmiségi kommunista van, mint e párton kívül!

Harmadszor: akik marxi értelemben ma is kommunistának vallják magukat, részben (bár minden valószínűség szerint: kevesen) az MSZMP megszűnésekor átléptek az MSZP-be, és ma is ott vannak. Azok a volt kommunista MSZMP-tagok pedig, akik 1989 decemberében ugyan beléptek az újonnan alakult MSZMP-be, a mai Munkáspártba, de aztán kikerültek belőle, ma különböző baloldali civil társadalmi szervezetekben (Baloldali Alternatíva Egyesülés, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Marx Károly Társaság, Május 1. Társaság, a Szövetség a Baloldal Megújulásáért Elméleti-Politikai Műhely stb.) vállaltak politikai, közéleti munkát, szerepet. És sokan persze sajnos már nincsenek az élők sorában...

Kétségtelen, hogy a csökkenő számú és idősödő magyar kommunisták között nemcsak a Munkáspárt soraiban vannak jelentős ideológiai és politikai viták, hanem a fentebb említett baloldali szervezetekben is. A Munkáspárt politikai vergődését látva szinte évről évre felvetik különböző csoportok egy új magyar kommunista párt létrehozásának szükségességét - ez idáig nem sok eredménnyel... Én ezeknek a tisztességes, meggyőződésükhöz híven ragaszkodó, korunk bonyolult és gyorsan változó viszonyai (és korlátai) között is új utakat kereső kommunistáknak újra figyelmükbe ajánlanám Marxnak és Engelsnek - immár több mint 150 éve leírt - gondolatait: "Milyen viszonyban állnak a kommunisták a proletárokkal általában? A kommunisták nem külön párt a többi munkáspárttal szemben. Nincsenek az egész proletariátus érdekeitől elütő érdekeik. Nem állítanak fel külön elveket, hogy ezek kaptájára húzzák a proletármozgalmat. A kommunisták a többi proletárpárttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fokain mindig az összmozgalom érdekeit képviselik" (Kommunista Kiáltvány). Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy amíg a magyar kommunisták egymás között nem tudják megtalálni a közös nevezőt - addig a magyar kommunista mozgalom "mélyrepülése" folytatódni fog...

A szerző szociológus