Becslések szerint május végén, június elején nagyjából száz őzgida születik a budapesti erdészethez tartozó erdőkben, de legfeljebb nyolcvanöt százalékuk éli meg a felnőttkort - elsősorban a jó szándékú, de tudatlan kirándulók miatt. Az egy-két hetes gidák ugyanis még gyengék ahhoz, hogy a turisták közeledtére anyjukat - szakszóval a sutát - követve elmeneküljenek. Veszély esetén ezért tökéletes rejtőszínükben bízva lelapulnak az avarba, és úgy várják, hogy anyjuk visszatérjen hozzájuk. Sajnos a kirándulók egy része tudatlanul árvának hiszi az így egyedül talált állatot, és megsimogatja, beviszi az erdészekhez vagy - legrosszabb esetben - magával viszi, hogy felnevelje. Fogságban a gidák azonban csak a legritkább esetben maradnak életben, a nagy stressz és az anyatej speciális összetevőinek hiánya miatt néhány hét vagy akár néhány nap alatt elpusztulnak. Az arány az erdészetnél sem jobb, hiába vannak szakembereik. Az erdészek azt kérik a turistáktól: mostanában ne térjenek le a kijelölt sétautakról. Ha mégis fiatal őzgidára találnak, csak messziről figyeljék, ha akarják, fényképezzék le, de semmiképpen se simogassák meg, és ne vigyék el a kis állatokat.

"Megmentett" õz a budapesti erdészet telepén. Nincs sok esélye