Azt állította a Fidesz képviselője, hogy az Élet és Irodalom Tokaji borcsaták című sorozata egy szocialista szervezésű lejárató kampány része. Ezt azzal bizonyította, hogy az írásokat jegyző újságíró több mint egy éve szerződéses kapcsolatban áll az egyik szocialista irányítású megyei önkormányzattal. (Sajtós.) A cikk állításairól szó sem esik. A becstelenség, a politikai és az önérdek összefonására Répássy elegendőnek tartja, ha azt a tényt rögzíti, hogy valaki egy szervezettel kapcsolatban áll. Odáig nem terjed a belső bizonyítási kényszer, hogy ott mit tesz, és annak van-e összefüggése az általa kifogásolt cikksorozattal, vagy csak puszta kenyérkeresetről van szó.

Ha az Élet és Irodalom megelégszik az oksági összefüggések ilyen szintű feltárásával, nem is kellett volna közölni jegyzőkönyveket az Orbán család barátai, illetve az akkori kormányfő felesége tulajdonában lévő kft. taggyűléseiről. Jelezték volna, hogy íme, itt egy miniszterelnök, egy állami vagyonrész, néhány barát, az ő közös gazdasági társaságuk, és piros szemű, aki nem látja meg a brutális összeférhetetlenséget.

Az Élet és Irodalom azonban nem a politika, hanem a nyilvánosság intézménye, ezért azt is megtudta, miként működött a tokaji társaság. És ezzel kifejezetten értelmes megközelítéseket is lehetővé tett. (A Fidesz emberének tónusát viszont e helyütt hadd érzékeltessük csupán azzal a megjegyzéssel, amellyel a témakör parlamenti vitájában átszólt Gál J. Zoltán szocialista képviselőnek: "Apád a gumibotot nehogy megint elővegye!")

Maga Orbán Viktor konstruktívabban kezelte az ügyet a Friderikusz Sándornak adott tévéinterjújában. Úgy fogalmazott: "Azt biztosan mondtam, hogy miután a törvény lehetővé teszi, hogy pályázzon a feleségem is ezekre a mezőgazdasági támogatásokra, ezt bátran tegye meg, de semmiképpen ne ő, illetve az ő cége kapja a legtöbb támogatást." E mondatban benne van, hogy voltak helyzetek, amelyekben ilyesmit mondani lehetett, hogy tehát az ÉS jegyzőkönyvei valóságos megbeszélésekről tanúskodnak. Innen továbblépve még tisztázandó volna, hogy elhangzott-e az a lap szerint szintén jegyzőkönyvezett állítás az egykori miniszterelnök szájából, hogy: "Ezt a választások előtt nem lehet megcsinálni. A borkutatót nem lehet külön kihozni, óriási botrány lenne belőle. Ha szétszedjük az egészet, akkor ki lehet hozni a kutatót. 2002 után lesz aktuális." Jelezzük: állami vagyonnak a családi cég számára való privatizációjáról van szó.

E finom problémákról csak nagy csámpássággal lehet rákanyarodni a Bács megyei önkormányzattal kötött sajtómunka-szerződésre. Finommá az teszi a helyzetet, hogy a jegyzőkönyvek szerint Orbán inkább visszafogta az állami vagyonra és támogatásra lendülettel induló társakat, másfelől miniszterelnökként mégiscsak ott volt - ez a legkevesebb, ami állítható.

A Répássy által annak idején kárhoztatott Kiss Elemér kancelláriaminiszter bukásához vezetett 2003-ban az a puszta tény, hogy egykori ügyvédi irodája állami megbízást kapott a hivatali ideje alatt. Ez után a Köztársasági Etikai Tanács kimondta: közhatalmi forrásból származó értesülést egyéni gazdasági előny szerzésére akár közvetve is felhasználni mindenkor erkölcstelen, politikai felelősséget maga után vonó magatartás... Történt-e ilyen Tokajban? Másutt? Fontos tudni. De ha Répássy apákat idéz be épp ide, Orbánt is a "borbányászat" nehezebben védhető ültetvényeire szorítja.