Az Észak-Rajna-Vesztfáliában rendezett tartományi választásokon elszenvedett vereség után Schröder kancellár elhatározta, hogy megpróbál előrehozott általános választásokat kikényszeríteni.

A programok is csak alakulóban vannak, a választások kimenetele nyitott. Bár pillanatnyilag rosszul állnak a szocdemek, az eredményt korai lenne borítékolni.

Egyelőre még az sem biztos, hogy valóban sor kerül előrehozott választásokra. A Szövetségi Gyűlésnek  (Bundestag) ugyanis nincs joga feloszlatni magát.

Az 1919-es alkotmány a Birodalmi Elnök kezébe adta a házfeloszlatás jogát, ami hozzájárult a Weimari Köztársaság bukásához. Ezért az 1949-es alkotmány attól az alapesettől eltekintve, hogy a Szövetségi Elnök az esedékes választások eredményeként új Bundestagot hív össze, csak két, pontosan körülhatárolt, kivételes esetben oszlathatja fel házat.

Az egyik ilyen eset a kancellár lemondása után alakul ki, amennyiben a Szövetségi Gyűlés nem képes új elnököt választani. De Schröder a másik lehetőséggel kíván élni, mert az elnök megteheti, hogy az eredménytelen választás után újra kinevezi a régi kancellárt.

A másik lehetőség abban áll, hogy a kancellár bizalmi szavazást kér maga ellen, s indítványa nem kap többséget. Amit akár úgy is elérhet, hogy a saját pártja szavaz ellene.

Csakhogy itt is van egy bökkenő. A Szövetségi Elnöknek mérlegelnie kell, hogy tényleg olyan erőviszonyok alakultak-e ki a Bundestagban, amelyek megkérdőjelezik a kormány cselekvőképességét. Márpedig a bizalom színlelt, kizárólag az előrehozott választások kikényszerítését célzó megvonása nem felel meg ennek a feltételenek.

1982-ben Helmut Kohl konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Schmidt kancellárt, majd bizalmi szavazást kért maga ellen, s ennek negatív kimenetele után bejelentette az előrehozott választásokat.

A döntést megtámadták a német alkotmánybíróság előtt, de a karlsruhei bírák 6:2 arányban jóváhagyták, s 1983 márciusában megtartották a választást, amelyből az új kancellár megerősödve került ki.

Horst Dreier, a tekintélyes alkotmányjogász és jogfilozófus, a Szövetségi Alkotmány tudományos kommentárjának szerkesztője a Neue Zürcher Zeitungban megjelent cikkében úgy értelmezi az 1982-tes alkotmánybírósági döntést, hogy előrehozott választásokra olyan helyzetben is sor kerülhet, amikor többsége van a kancellárnak. Másfelől önmagában az a tény, hogy a kancellár által kezdeményezett bizalmi szavazás negatív eredményt hoz, nem elégséges alap a választások előrehozatalára, sőt még az sem, hogy a kormánynak, hiába van többsége a Bundestagban, nem nagyon sikerül keresztülvinnie programját.

A karlsruhei alkotmánybírák annak idején azt a kritériumot állították fel, hogy ennél többre, a kormányzás "bizonytalanságára", mondhatni válsághelyzet kialakulására van szükség, hogy indokolt legyen idő előtt feloszlatni a Bundestagot. 1982-ben az alkotmánybírák többségének megítélése szerint ilyen helyzet állt fenn. Schmidt kancellár bukása a szabaddemokraták (FDP) átállásának volt köszönhető, s a szabaddemokrata frakció ekkor még nem támogatta egységesen Kohlt, az új kancellárt.

A kérdés tehát az, hogy csupán kormányzási nehézségekkel van-e dolgunk ma, vagy pedig ezen túlmenő instabilitásról. Ezzel a kérdéssel nem foglalkozik Horst Dreier, ezt majd a Szövetségi Elnöknek kell eldöntenie, s könnyen lehet, hogy a végső döntést megint Karlsruhéban fogják kimondani.

Jogfilozófushoz illően állást foglal viszont abban a nagy kérdésben, hogy indokolt-e még ma is, a Szövetségi Köztársaság több mint félszázados fennállása után attól tartani, hogy egy bajba került kormány "a néphez apellál", s új felhatalmazást kér céljai megvalósítására.

Itt az ideje - mondja Horst Dreier -, "hogy megszabaduljunk a Weimar-fóbiától és a hamis történelmi párhuzamoktól. Bonn sohasem volt Weimar, és Berlin sem lesz az."