Illetve mégis. Ha muszáj. A fentieket ugyanis 2002. május 28-án mondták, amikor beharangozták a soha nem látott mértékű útfelújítások kezdetét. Akkor a fővárosi önkormányzat kezelésében lévő utak három százalékát érintette a munka. Az idén nyolc százalékát. Jövőre a főpolgármester ígérete (fenyegetése?) szerint tíz százalék fölött lesz a felújított utak aránya. Tegyük hozzá még egyszer: ez a főváros kezelésében lévő, alig több mint ezer kilométernyi utat jelenti a teljes, 4500 kilométeres budapesti úthálózatból.

Beigazolódni látszik az a feltételezés, hogy Demszky a látványos útfelújításokkal igyekszik visszaszerezni elvesztett népszerűségét, a dinamikus, tevékeny főpolgármester imidzsét. Nem véletlen, hogy bárhol jár a városban, bármit csinál, mindig az évszázad városfejlesztéseként beszél a példa nélküli felújításdömpingről. Bárki kérdezi erről, mindig a városáért verejtékezve küzdő, de meg nem értett jótevő pózába vágja magát. Ha rossz az út, az a baj, ha csinálunk valamit, akkor meg az - sírta bele nemrég a Klubrádió mikrofonjába. Tulajdonképpen igaza van. Nem lehet lezárás és torlódás nélkül utat javítani, Budapest útjaihoz pedig nem lehet nem hozzányúlni.

Csak ne ordítana mindenről a kampány. 1999 és 2001 között, négy év alatt ugyanannyit, 13 milliárdot költöttek útépítésre és felújításra, mint 2002-ben egyetlen (választási) évben. Akkor Demszky hevesen tagadta, hogy ez a kampány része lenne, de a következő évben már csak kilenc beruházásra jutott összesen 4,7 milliárd forint. De akkor (2003 áprilisában) legalább azzal nyugtatta a budapestieket a főpolgármester, hogy "az idén megkezdődik a nagykörúti villamosok cseréje, a 2-es metró felújítása és a 4-es metró építése." Végül is háromból egyet eltalált, lehetne rosszabb is. Tavaly aztán nyolc és fél kilométer utat újítottak fel. Csak emlékeztetőül: az idén nyolcvanat, jövőre százat. Igaz, Demszky népszerűsége egyik választás előtt sem volt ilyen mélyen. Sőt, ez már nem is Demszkyről szól, hanem arról, hogy egyik választás előtt sem látszott ennyire egyértelműen, hogy az országot nem lehet megnyerni Budapest nélkül. Nem csoda, hogy az idén először állami pénz is jutott az utakra, és már jövőre is beígérték a támogatást.

Egy dolog mindenesetre világosan látszik: a főváros egyetlen esélye, ha megvalósulna a totális politikai küzdelem, és rögtön a voksolás befejezésekor, urnazáráskor megkezdődne a következő választási kampány. Néhány kormányváltás, és Budapest útjai Zürichben is megállnák a helyüket.

Csak ne kellene időnként körülnézni.