Megint pénzről van szó az EU-ban, és persze arról a pénzről, amit a régiek fizetnének az újaknak. Mert ez forró pénznek tűnik. Ny. Európa (a nagybefizetők, Németország, Franciaország) a következőképp érvelnek: „tőlünk K. Európába vándorolnak a munkahelyek, ami miatt nálunk magas lett a munkanélküliség, és most azt akarjátok, hogy még mi fizessünk a K. Európának, hogy még jobb ipari klímát biztosítsanak, azaz, még több munkahelyet szívjanak át Nyugatról Keletre. Hát egy túrót!” Vagyis: Ny.-Európa úgy gondolja, hogy saját akasztófáját kell finanszíroznia, mikor támogatja a keletieket, és beint egy jó nagyot.

Az EU pénzügyminisztereinek most folyó birkózásán ez az érv áll a viták hátterében. Meg az, hogy nem fizetünk Angliának több visszatérítést, elég gazdag már így is, ráadásul – kívülállásával – lázítja az EU tagjait, azaz anarchiát kelt és még kaszálni is akar.

Azt első érv durva, bár valójában csak a fele igaz. A munkahelyek elvándorolnának akkor is, ha Ny.-Európa nem fizetnek a közös kasszába, azaz nem támogatná az újonnan belépett EU-tagokat. Ha nem K. Európába, akkor Ukrajnába, Romániába – mint ahogy már most is számos gyár költözött abba az alacsony munkabérrel, alacsony adókkal (kedvezményekkel) operáló zónába. Szóval, a „saját akasztófánkat nem finanszírozzuk” érv demagóg baromság. Részben. Másrészt viszont igaz: Szlovákia pl. azért virágzik, mert jó pár multi odatalált, a balti államok zérus vállalati adójukkal ugyancsak csábítják a cégeket, - és egyben tartják is a markukat fejlesztési támogatásért.

És mégis demagóg ez az érv. Mert lehet, hogy jó nagy dohányt szakítanak le az EU-tól, de ha feljönnek, náluk is drágább lesz a termelés, nem tartható az alacsony bérszint és a multik tovább költöznek. Vagyis az „Európa paradoxon” bonyolultabb, nem lehet ránk, Kelet-Európaiakra lőcsölni a Ny. Európa nyomorát.

Vagyis be kéne látni, hogy a Nagy Kiegyenlítődés folytatódik – ez a globalizáció egyik velejárója. (Erre célzott a minap Günther Verheugen, aki levezényelte az EU bővítést.) Másrészt pedig, ha nem történik meg ez a Nagy Kiegyenlítődés – a szegény országok nem kapaszkodnak fel, legalább egy kicsit megközelítve a centrum országok jólétét és gazdasági klímáját, akkor robbantgatnak, vagy is az egész mögött még ott áll a terrorizmus zsarolása is: Vagy fejlesztitek a közel és távol-keletet vagy jönnek a robbantók. Ami – ebben a primitív formában – megint csak nem igaz, de valami mégis van benne.

Ezek persze hosszú távra szóló érvek a pénzügyminiszterek pedig ma akarnak megegyezni. Ennek következtében tojnak az ilyen makró-távlatokra, és nem fognak fizetni (nem emelik, inkább csökkentik a K. Európának szánt kvótákat.) K. Európa pedig akkor is fog fejlődni, aztán jön a következő egyezkedés, meg a Ny. Európai anarchia, ami felé az egész mostani fejlődés tendál.

alma blogja