"Tizenkét lenyűgöző realista történet az ázsiai lányok és a fehér fiúk életét átszövő   erőszakról és a gyengédségről" - hirdette a Virago feminista könyvkiadó a Végig az úton, távol a világtól című novelláskötetet.

A "nyolcvanas évek bakfisainak életét bemutató" sorozatban megjelent könyv kézirata postán érkezett a kiadóba. A közép-angliai moszlim bevándorlók gyermekeiről szóló elbeszélések egyes szám első személyű szerzője harmincas éveiben járó, kétgyermekes pakisztáni származású asszonynak adta ki magát.

Amikor a könyv megjelenése után egyszer mégiscsak találkoznia kellett a kiadóval, kiderült,  hogy Rahila Khan asszony valójában egy anglikán lelkész, Toby Forward. Kitört a botrány. A Virago ízléstelen, felháborító tréfának nevezte az álnév használatát. Bezúzatott minden elérhető példányt, ezzel könyvritkasággá téve az addig eladott köteteket.

A mű háttérbe szorult, a kiadót csak az író személye érdekelte. "Az egészben az az ironikus, hogy a könyv valóban a nők elnyomására hívta fel a figyelmet" - írja a New Criterionban megjelent esszében a folyóirat egyik állandó szerzője, Theodore Darlymple  pszichiáter-író, aki életét a szegények gyógyításának szenteli. 

Forward tiszteletes úr őszintén elismerte, azért választott pakisztáni csengésű női álnevet, hogy elnyerje a kiadó tetszését. Korábban ugyanis azt tapasztalta, hogy saját nevén beküldött novelláit nem találták közlésre méltónak.

A cikk Dympna Callaghan amerikai irodalomprofesszort idézi, aki szerint az elnyomott írónő álruhájának felöltése "az alárendelt identitás kisajátítása fehérbőrűek által, ami az etnikai kisebbségek irodalomból való kirekesztését próbálja kompenzálni, de maga is a kirekesztés fenntartását szolgálja".

Darlymple szerint azonban a bonyolult megállapítás mögött az a nagyon is egyszerű feltételezés rejlik, hogy "csak az értheti meg és adhatja vissza hitelesen valamely társadalmi csoport tagjainak tapasztalatait, aki maga is ahhoz a csoporthoz tartozik". Csakhogy ezt a szóban forgó eset cáfolja. Hiszen az anglikán tiszteletes olyan meggyőző erővel mutatta be a moszlim kislányok életét, hogy sikerült félrevezetnie a feminista kiadó szerkesztőit.

Arról nem is beszélve, hogy ha elfogadnánk az irodalomtudós tételét, akkor nagyon sok könyvet kellene bezúzatni. Itt van mindjárt a Tamás bátya kunyhója. A fekete rabszolga férfi életét bemutató regény szerzője fehér bőrű, ráadásul nő, Harriet Beecher Stove.