Hanem az, hogy a legközömbösebbnek környezetük állapota iránt épp a fiatalok, a 18-29 évesek bizonyultak, akiknek majd' negyven százaléka nem érzi, hogy a szemét eltávolítása vagy a szemetelők megregulázása a saját feladata lenne, miközben a legkritikusabban is ők viszonyultak a környezet állapotához.

Furcsa. Eddig mindig azt mondtuk, gondoltuk, hogy azok nem törődnek a köz állapotával, tisztaságával, akik a régi rendszerben nőttek fel, szocializálódtak. Akik megszokták, hogy ami mindenkié, az senkié. A fiatalok viszont eleve érzékenyebbek a környezet iránt, őket még lehet jó irányba befolyásolni, ők mennek békákat menteni, papírt gyűjteni, szemetet szortírozni. És most tessék! Hol a hiba a gondolatmenetben?

Az érzékenység ugyan megvan, de a közömbösség is. Sőt attól tartok, a szemetelés szokása is. Lehet, hogy a rossz példa ragadós esetével állunk szemben? Azokkal, akik különgyűjtötték a szemetet, de amikor látták, hogy azt mások végül egybeöntötték, elment a kedvük az egésztől? Azokkal, akik megtisztították az erdőt, de már másnap újra ott találták a kiöntött sittet? Azokkal, akik a felnőttek nemtörődömségét látva váltak - afféle gyors bevésődés mintájára - maguk is nemtörődömmé? Akkor már csak egyben bízhatunk. Hogy legalább a kritikai érzék megmaradt!