Pontosabban: szakemberek szerint egyáltalán nem.

Mint emlékezetes, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség és a NOB tagja, nem utolsósorban a MOB főtitkára - mintegy kilenc hónappal az athéni olimpia három "súlyos esete" után - múlt szerdán azzal invitálta a sajtómunkásokat Óbudára, hogy elmeséli, mi történt Athénban. Kíváncsiságunk már csak azért is nagy méreteket öltött, mert ha valaki, hát az említett szervezetekben (és megannyi más tömörülésben) tisztséget viselő, ekként a folyamatokat nyilván több oldalról látó, februárban "nevekre lebontva tudom, mi történt Athénban" tartalmú tévéinterjút adó potentát valóban tisztában lehet a görögországi esetekkel, közelebbről a gyanús körülmények között lebukó Gyurkovics Ferenc és Kecskés Zoltán, valamint Kovács Zoltán történetével. Tudniillik "homály" akadt - akad - elég. Gyurkovics és Kecskés mintájában egyaránt oxandrolont találtak, ami lehet véletlen is, az viszont érdekes, hogy ez az anabolikus szteroid az egyetlen, amely vizeletben oldódik; az athéni laboratóriumban nyitott kémcsőt hoztak-vittek; a készítmény gyenge hatású, vagyis ha már valaki doppingol, olimpia idején aligha ilyesmivel teszi... Stb.

Aján érdemben annyit közölt az újságírókkal, hogy az oxandrolon a potencianövelők összetevője, s őt Athén előtt "úgy tájékoztatták", "két úr" ilyesfajta szerrel él "az edzőtáborban", ergo: ha a két versenyző nem a saját vizeletével bukott meg, akkor azzal, amit a "két úr" pisilt nekik.

Ez az Aján-verzió.

Másként: ez egy nemzetközileg elismert sportszakember "nevekre lebontott" verziója, a tényfeltáró sajtóbeszélgetés összes érdemi megállapítása. Kilenc hónappal a játékok után.

Tűnődjünk rajta csöppet.

Túl azon, hogy Aján megvádolt két anonim urat - így a súlyemelő-küldöttségből valamennyi férfit -, Gyurkovicsékat is sajátos helyzetbe hozta, mivel róluk kétséget kizáróan nem bizonyosodott be, doppingoltak-e. Ennek bizonyítására amúgy lett volna mód, mivel Gyurkovics beadványát előbb elfogadta a Sportdöntőbíróság, majd - amikor a sportoló DNS-vizsgálatát is kérvényezte a dr. Hegedűs László vezette védőcsapat - a szervezet visszadobta azt; miként Kecskés C mintáját is hiába fogadta be a kölni laboratórium, ha kisvártatva bizonyos prof. dr. W. Schänzer mégis nemet mondott az anyag analizálására, a többi közt dr. Hollósy Ildikó (az Országos Egészségügyi Intézet doppinglaboratóriumának vezetője) értetlenségét kiváltva. Ám még ha el is fogadjuk Aján gondolatmenetét, azzal az egységes reakcióval nehéz mit kezdeni, amit a sztorival kapcsolatban szakemberek állítanak.

Hogy ugyanis az Aján-variációnak nincs alapja.

A Nemzeti Sport azt írta: "...a törzskönyvezett potencianövelő gyógyszerekben - ezt szakértők támasztják alá - egyáltalán nem található anabolikus szteroid." A Népszabadságnak Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke nyilatkozott, eszerint "...a Magyarországon forgalomban lévő potencianövelőkben egy hatóanyag található, és az egészen másképp működik, mint az izomnövelést elősegítő oxandrolon." A Magyar Nemzetnek megszólaló dr. Bakanek György - a legtekintélyesebb hazai doppingszakértő - szerint "...félreértés történhetett, a potencianövelő szerek nem tartalmaznak anabolikus szteroidot, így oxandrolont sem".

Akkor ez most hogy is van?

Például Aján kitalált egy sztorit, azt gondolva: annak igazságtartalmát nem ellenőrzik? Esetleg Aján olyasmit tud, amit a szakemberek nem?

Így vagy úgy, Aján - "athéni" szokása szerint - hallgat, legalábbis nem cáfol egy állítást sem, noha jelenleg a sportvezető az olimpia óta amúgy is megrendült hiteléről van szó.

A konklúzió egyszerű. Vagy elő kell állni a bizonyítékkal, vagy be kell ismerni: ez a potencianövelősdi a fantázia szüleménye.

Ha ez utóbbi az igaz, le kell mondani.

A kérdés csak az, hány tisztségről.