Sokak szerint fordulatot hozhat a lakásmaffiaügyekben, hogy a Grafológiai Intézet kifejlesztette a kézírás alapú hazugságvizsgáló módszert. Az eljárás alaptétele, hogy az írás bonyolult pszichés működés végeredménye. Az agy a stresszhelyzetre - például amikor hazudunk - reagál, és ez megváltoztatja az írásunkat. A módszer azokban az esetekben is alkalmazható, amikor felmerül a gyanú, hogy valaki kényszer vagy fenyegetettség hatására írt alá egy iratot. A színlelt szerződések, illetve okirat-hamisítások feltárásában is egyre eredményesebben működnek közre a grafológusok.

Ennek pedig azért lehet jelentősége, mert a lakásmaffia éppen ilyen módszerekkel él, de a csalásokat utólag sokszor nagyon nehéz bizonyítani, a bűncselekmény pedig időközben el is évülhet.

- Mire a szakértők a végére jutnak valaminek, már nem lehet felelősségre vonni sem az ügyben érintett ügyvédeket, sem a közjegyzőket - nyilatkozta lapunknak Devánszkiné Molnár Katalin, a már megszűnt parlamenti albizottság elnöke. - A múlton visszamenőleg nem tudunk változtatni, legfeljebb csak azokat az ügyeket lehet érdemben felgöngyölíteni, amelyeket mostanában követtek el.

A Sors-Társak Egyesületének tagjai viszont többnyire a kilencvenes években veszítették el a lakásukat. Velük mi legyen? Mehetnek Strasbourgba? Ez kérdéses, pedig lenne rá okuk.

Íme, néhány eset a hivatalosan lezárt vagy elévült, de meg nem oldott ügyek közül.

Közantal László 1998-ban veszítette el fővárosi lakását. Újsághirdetésben talált rá egy tőkekihelyezést ígérő cégre. Kapcsolatba került Gombkötő Péter Lászlónéval, akivel - tudomása szerint - kölcsönszerződést kötött. 1998 decemberében telefonon közölték vele a szomszédai, hogy úgy látják, új lakók költöztek a lakásába. A férfi hazarohant, de az idegenek már nem engedték be az otthonába. Szabályos adásvételi szerződést mutattak fel, amit Gönczöl Judit közjegyző is ellenjegyzett. Akkor vált világossá számára, hogy nem kölcsönszerződést írt alá, hanem adásvételit, anélkül, hogy tudta volna. A férfi pereket indított, amelyeket sorra elvesztett. A szerződések formailag ugyanis szabályosak voltak.

- Mára feladtam a harcot - meséli. - A tettesek drága autókkal járnak, én pedig lakás nélkül maradtam.

Tóth Levente 1995-ben az Expressz újságban olvasott először a Mobilár Kft.-ről. A vállalkozáson keresztül került kapcsolatba Sike András egykori birkózó olimpiai bajnokkal és akkori feleségével, Sike Beatrixszal, akik több szerződést és üres papírokat írattak alá vele. Tóth Levente ezt furcsának találta, ám amikor aggódni kezdett, a kft. emberei azzal nyugtatgatták: csak nem képzeli, hogy Sikééknek szükségük van a házára? Az ügylet közjegyző előtt zajlott, Gönczöl Judit irodájában.

Nem sokkal később felnyírt hajú fiatalemberek verték ki Tóthékat az otthonukból. A XIX. kerületi Tulipán utcai kertes ház pedig Sike Beatrix tulajdonába került.

Király Sándorné 1995-ben el akarta adni budapesti, XII. kerületi, Törökbálinti úti házrészét. Az Elka Tőkeközvetítő Bt.-n keresztül kapcsolatba lépett Gregonovics István vállalkozóval, aki megkérte Királynét, ne adja el a házrészét, inkább bocsássa fedezetbe a kölcsönügyletéhez. Azt ígérte, hogy az ügylet lebonyolítása után - amiért 500 ezer forintot ajánlott fel a gyanútlan asszonynak - majd ő maga veszi meg a házat. Gregonovics ezután két és fél millió forintos kölcsönt vett fel Királyné házára Sike Andrástól, három hónapra, havi tízszázalékos kamatra. A kölcsönügyletet adásvételi szerződés formájában kötötték meg. A szerződésben az állt, hogy Király Sándorné tízmillió forintért eladja ingatlanát Sikének. Innen a történet már szokásosnak mondható: a vállalkozó nem fizetett, a "befektető" követelt.

Királyné és a fia most egy városszéli nyaralóban lakik, egykori otthonukba Vida Beatrix, Sike András volt felesége költözött.

Kaszásné Felföldi Ibolyának és férjének 1996-ban anyagi gondjai támadtak. Akkor még tulajdonosai voltak egy szentendrei teleknek és egy fővárosi ingatlannak. A telket nem tudták eladni, ezért elkezdték böngészni a hirdetési újságokat. Kapcsolatba kerültek Hegedűs Gáborral és ikertestvérével, Hegedűs Zoltánnal. Újra a már jól ismert forgatókönyv szerint alakult a történet: adásvételi szerződés, a kölcsön fedezete az ingatlan, illetve Gönczöl Judit közjegyző aláírása, bizalomerősítőként. Kaszásné mindent elveszített - az ingatlanok visszaszerzéséért indított későbbi pereket is.

Török Szabó Erzsébet Valde Mária nevű barátnője anyagi gondjain próbált segíteni. Szintén egy kölcsönügyletben fedezetbe bocsátotta budapesti lakását. Annyira bízott Valdéban, meg sem nézte, mit ír alá. Csak otthon vette észre, hogy egy adásvételi szerződést tart a kezében. Az ügyletben az előbb már említett Hegedűs ikrek is részt vettek. A dokumentumot Gönczöl Judit közjegyző hitelesítette. Török Szabó Erzsébet nem sokkal később elveszítette a lakását, pereket indított, és azóta is járja a hivatalokat, minisztériumokat. Valde Mária Kanadában él.

A fenti károsultak közül egyedül Török Szabó Erzsébet nem adta fel a küzdelmet. Felkutatta azokat az eseteket, amelyekben Gönczöl Judit közjegyző járt el, és Hegedűsék voltak a vevők. Amikor híre ment, hogy gyűjti az adatokat, egyre többen keresték meg hasonló ügyekkel az országból. 2002-ben aztán megalakította a Sors-Társak Egyesületet, amelynek elnöke lett. Úgy gondolkodott, ha a károsultak együtt lépnek fel bizonyos ügyekben, és átadják a szükséges adatokat a rendőrségnek, akkor talán van remény arra, hogy visszaszerezzék a lakásukat. Az elnök azt tapasztalta, hogy az esetek döntő többségében az elkövetőknek ítélik meg az ingatlanokat. Akkor is, ha a büntetőeljárásban vétkesnek bizonyultak.

- Az említett esetekben - összegez a Sors-Társak elnöke - a pénzes "vevők" megúszták a felelősségre vonást. Sike Andrást és volt feleségét egy év öt hónap, illetve egy év hat hónap felfüggesztett börtönre, valamint néhány százezer forintra bírságolták. A Hegedűs fivéreket 2000-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróság félmillió forint pénzbírságra ítélte. Gönczöl Judit ellen fegyelmi eljárást indítottak, és százezer forintra büntették. Jelenleg is közjegyző.