"Embercsempészként kezeltek"
Varga Zoltán azon vállalkozások egyikének volt az ügyvezetője, melyek az elsők között estek áldozatul a SoKo Pannonia fedőnevű akciónak. A 45 éves férfi a rendszerváltozás óta - egészen 2004 áprilisáig - szinte folyamatosan Németországban dolgozott. Jelenleg munkanélküli, és bujkál. A hatóságok engedélye nélkül hagyta el Németországot, hogy elbúcsúzhasson haldokló édesapjától, s most nem tudja, hogy körö-zik-e vagy sem, átlépheti-e a magyar határt annak a kockázata nélkül, hogy letartóztatják és visszaviszik a SoKo Pannonia néven elhíresült különleges kommandó börtönébe.
Varga cége a 2004. április 2-i rajtaütés előtt is átélt már egy sor német munkaügyi razziát. Mint elmondta, akkor is körbevette néhány rohamrendőr a munkaterületet, ahol dolgoztak, hogy senki ne távozhasson onnan az engedélyük nélkül. Az ellenőrzők azonban tavaly április 21. előtt soha nem állították falhoz a munkásokat, nem vetették alá őket ismeretlen céllal kihallgatásoknak, nem kérdezték őket számukra ismeretlen vállalkozásokról s azok vezetőiről.
- Április 21-én éppen Frankfurtba tartottam a munkaügyi hivatalba, amikor felhívtak, hogy megszállta a rendőrség a munkahelyünket és a szállásunkat is - idézi fel a SoKo Pannonia akció első napjának történéseit Varga Zoltán. - Amikor a szállásunknál őrködő rendőrnek bemutatkoztam, elkérte az irataimat, majd fegyvert fogott rám, hogy álljak a falhoz. Megbilincseltek, később leültettek egy kanapéra és elém tettek egy hivatalos iratot, hogy ők egy emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezet ügyében nyomoznak. Hátrabilincselt kézzel olvastam a házkutatásról szóló parancsot. Amikor végeztem egy oldallal, az egyik nyomozó lapozott, mert olyan veszélyes embernek tartottak, hogy még azt sem tartották elfogadhatónak, hogy előre bilincselt kézzel üljek, és úgy olvassak az állig felfegyverzett kommandósok között. Tényleg úgy kezeltek, mint egy veszedelmes embercsempészt.
Varga Zoltánt délután a gelhauseni fogdába szállították. Ott megkérdezték tőle, hogy éhes-e. Igen felelte, mire az egyik nyomozó bólintott: jó. Ételt azonban csak másnap kapott. Ügyvédet pedig több mint két héttel azután, hogy őrizetbe vették. Fogvatartói három héten keresztül senkinek nem adtak tájékoztatást arról, hogy hol van, sem arról, hogy mivel vádolják. Családja azt sem tudta, él-e még. A müncheni magyar konzulátust, ahonnan jogi segítséget kaphatott volna, szintén elfelejtették tájékoztatni az őrizetbe vételéről.
- Nyolcvan napot töltöttem előzetes letartóztatásban, eközben négyszer hallgattak ki. Két nyomozó - az egyik azt mesélte, hogy mielőtt a SoKO akciócsoporthoz került volna kutyás járőr volt a határőrségnél - felváltva faggattak az esetek többségében számomra teljesen ismeretlen magyarokról és azok cégeiről. Arra voltak kíváncsiak, hogy ismerem-e őket, ők milyen módon és hány munkással érkeztek Németországba, mennyi bért fizetnek a dolgozóiknak, és hasonlók. A kérdések többsége nem az általam vezetett társaságra vonatkozott.
Nyolcvan nap után feltételesen szabadon engedték, azzal, hogy nem hagyhatja el Németországot.
- Megkérdeztem a bírónőt, hogy itt miből fogok megélni. Cégem akkor már a csőd szélén állt, hiszen az akciócsoport zároltatta a számláinkat, és folytonosan zaklatta azokat a német társaságokat, amelyekkel szerződéses kapcsolatban álltunk. A bírónő csak annyit mondott: "Próbáljon meg a víz felett maradni, és ne kövessen el bűncselekményt". Októberig kitartottam, ám amikor a család értesített, hogy édesapám haldoklik, fogtam magam és hazajöttem.
Közben a német hatóságok is megjelentek Magyarországon. Varga úr győri otthonában házkutatást tartottak. Még a 19 éves gyermeke iskolai dolgozatát is lefoglalták; az ugyanis egy könyvelési feladat megoldása volt.
Varga Zoltán cége itthon és Németországban is tönkrement. Ő maga munkanélküli lett és bujkálni kényszerül saját hazájában a német hatóságok elől. Attól tart, ahogy német kérésre átkutatták a lakását, el is fogják, s ki tudja, újra egy német börtönben találja magát. Ügyét jogerősen az óta sem zárták le. Az ügyész már nem beszél emberkereskedelemről, sem munkaerő illegális átengedéséről, csak azt üzente neki, hogy most a saját érdekében inkább ne nyilatkozzon, mert éppen egy beadvány készül az ügyében.
A német hatóságok hivatalosan mindmáig nem adtak semmiféle hivatalos tájékoztatást a Külügyminisztériumnak sem Varga Zoltánról, sem a SoKo Pannonia, illetve az idén tavasszal elrendelt SoKo Bunda akció többi magyar érintettjéről és letartóztatottjáról.
