Nem dúskál a földi javakban - főként, ha számba vesszük, hogy 27 éves, és érettségi óta folyamatosan dolgozik, bár főként félállásban, de hát a BKE nemzetközi kapcsolatok szaka mellett sokkal többre ideje sem maradt, még azelőtt sem, hogy felfedezte volna magának a siklóernyőzést. Az első munkahelyére, a Gazdaságkutató Rt.-hez még ismeretség révén került. Havi tőkepiaci elemzéseket készített, és tanulmányokat, ha volt olyan ötlete, amelyre talált potenciális vásárlót, és a főnökség is rábólintott. Így futott neki elsőként annak a témának, miként befolyásolja a benzin árváltozása a keresletet. A különös eredmény, amit azóta az élet sokszorosan igazolt: semennyire.

A következő munkát hirdetésre találta meg. A kis "manufaktúrából", hirtelen nagyüzembe csöppent, a General Electricnél nyert el egy egy évre szóló gyakornoki állást. Abban az esztendőben is szokásosan elment síelni Ausztriába, és hazainduláskor valaki a kezébe nyomott egy tankönyvet a siklóernyőzésről. Mire a busz megérkezett Budapestre, kiolvasta könyvet, és eldöntötte, ezt a gyakorlatban is kipróbálja.

A tanfolyamot 2001 áprilisában kezdte el, és hamar kiderült: ez a sport nemcsak időigényes, hanem nagyon időjárásfüggő is. Ha elvonul egy hidegfront, rohan az ember, mert olyankor vannak a termikek. Ennek magyarázatát most kicsit későbbre halasztjuk, és inkább a szakmai pályafutást követjük még, amelynél az "igazi" munkahely megtalálását immár egy további tényező nehezítette, nevezetesen az, hogy ne csak a tanulásra hagyjon időt, hanem egy-két napra akár hét közben is el lehessen tűnni. A sokadik pályázattal sikerült rátalálni: kutató-elemzői munkára szerződött a MÁV-hoz, itt a feladat elvégzése volt a fontos, és kevésbé a jelenlét.

A hobbinak induló új elfoglaltság elég pénzigényesnek is bizonyult, még akkor is, ha az ember eleinte kéz alatt veszi az ernyőt, meg a bukósisakot, és a síelő ruháját használja overallként. Mert mentőernyő persze mindenképpen kell, meg helyzetjelző GPS, és a helyszínekre eljutni szintén pénzbe kerül. Milliomos családi háttér híján marad a munka és a diákhitel fedezetként. A többlet erőfeszítésért pedig kárpótol az a szabadság, amit csak akkor érezhet az ember, amikor ezer méterre lebeg a föld felett, egy ernyő alatt és megpróbálja megtalálni azt a meleg légáramlatot - a termiket - ami tovább repíti.

Ezer méterről - a Mátra csúcsáról - a kezdő is nagyjából nyolc kilométert utazhat, ez szélcsendes időben 40 kilométeres sebességgel nagyjából 12 perc. Ez inkább csak amolyan "demo" az élményből, amit többórányi lebegés nyújthat. Amihez persze sok gyakorlás kell, de nem elérhetetlen. Könnyű a svájciaknak vagy osztrákoknak, ahol jobbnál jobb csúcsok kínálják magukat, de az angolokat vagy a dánokat sem kell sajnálni, mert ők legfeljebb elutaznak oda, ahol van elég magaslat. Hősünknek egyelőre maradt a Hármashatárhegy meg a Kékes, és két szezon után az országos bajokságon a negyedik hely. Ami azért nem rossz eredmény, ha belegondolunk, hogy az 1800 magyar siklóernyősből mintegy félszázan versenyszerűen is űzik a sportot. Ezzel az eredménnyel már el lehet kezdeni szponzorokat keresni. Egy izraeli ernyőgyártó, az APCO először csak a nevezési díjat fizeti, a svéd bakancsgyártó, a Salomon ad két cipőt, a pólóforgalmazó Tengerszem néhány trikót. Legalább ezeket sem kell saját zsebből megvenni.

Vértes Balázs 2004-ben diplomázik - ebben az évben megnyeri a magyar köztársasági kupát is - és elhelyezkedik egy angol elemző cégnél. Egészen két hónapot tölt el itt, amikor az izraeli szponzor átcsábítja tesztpilótának. Ez az ajánlat teszi lehetővé, hogy összeszedje a brazíliai világbajnokságon való részvételhez szükséges pénzt. De az ajánlat azért is vonzó, mert ritka lehetőség az, hogy az ember részt vegyen az általa használt eszköz kialakításában. - A feladat abból áll, hogy "finomra hangolja", annak a mintegy 400 méternyi zsinórnak az elosztását, amely a siklóernyőzőt a fölötte nyolc méterre lévő kupolával összeköti.

A cégtől kapja a siklóernyőt is, amivel részt vesz a világbajnokságon. A kérdésre, hogy miért nem versenyernyővel indította a szponzor, Vértes a fejét rázza, az éppen a gyorsasága okán sokkal veszélyesebb, négy év gyakorlata még kevés ennek használatához. Kellő elővigyázatosság nélkül veszélyes ez a sport. - Kétezer méter magasságban még lehet brahizni, mert 16 kilométer adott a korrekcióhoz, de 700 méter magasról belerepülni az erdőbe úgy, hogy nem tudja az ember, hol van leszállóhely, hát az elég bevállalós dolog - állapítja meg. Amikor pedig 30-40 méterre van a talaj, akkor nincs más út, mint kidobni a mentőernyőt, és a helyes talajfogásra figyelni - okít engem is, a tanár rutinjával, hiszen pár hónapja most éppen ebből él.

Hogy meddig? A volt évfolyamtársak többsége valamelyik nagy nemzetközi cégnél vagy intézménynél már komoly poszton havi több százezer vagy éppen millióhoz közeli fizetésért építi egzisztenciáját. - Napi tizenkét órában, állandó gyomorgörccsel - teszi hozzá kis grimasszal. Nem tudja, erre vágyik-e. - Mit, miért érdemes feláldozni, hogyan lehet bölcsen élni? - ezen azért sokszor eltűnődik pár száz méterre a föld felett lebegve. Majd hazaérve, nekiül álláspályázatokat írni. Mert persze az ember nem lehet "beach boy" egész életében.