A világ összképe azonban már nem ilyen rózsás, s mi sem időszerűbb, mint az útkeresés - válaszolta arra a kérdésre, vajon az elmúlt tíz évben változtak-e a kihívások. Bíró lapunknak úgy fogalmazott, hogy a globalizációs folyamattal mintha elveszett volna az iránytű, s a pénzvilág szabad mozgása megkérdőjelezi a fejlődés tarthatóságát. Kritikusnak tartja, hogy Európa nem tudta meggyőzni saját polgárait elképzeléseinek helyességéről. Éppen ezért lenne fontos valós válaszokat adni a kérdésekre: a Salzburgban a világ minden részéről összegyűlt, kezdeményező és társadalmi felelősséget érző Nobel díjasok különböző csoportokban ezen fáradoznak.

Bíró tevékenységi területe, a roma lakosság integrálása a jelenlévők közül szinte senki országában nem központi kérdés - többségük környezetvédelmi eredményért kapta a díjat -, így a téma folyosói beszélgetésekben sem szerepel. Ami a magyarországi cigányság helyzetét illeti - véli az Autonómia Alapítvány immár nyugdíjas volt igazgatója -, elsősorban az oktatás terén könyvelhető el fejlődés, s ez a felfelé vezető út fontos állomása. Ugyanakkor a romák gazdasági helyzete nemhogy javult volna, még romlott is, és nem csökken a diszkrimináció.

A mélyen beidegződött előítéletek továbbra is megvannak, sőt, a szabadosságként félreértelmezett szabadság több teret ad az ilyen megnyilvánulásoknak. A régióban beindított tízéves program üdvözlendő, de az eredményesség azon is múlik, vajon a többségi társadalom képes-e szembenézni önmagával, s belátni, hogy a gyűlölködés nem megoldás.

Bíró András, közel nyolcvanévesen, ma már a háttérből segíti azokat, akik a romák felemelkedését tűzték ki célul. A jelenlegi miniszterelnök gesztusait értékeli, s örömmel nyugtázza, hogy ma már vannak megfelelő intézmények, a téma nincs “gettóba" zárva, s felnőttek a feladatra alkalmas romavezetők.

Bécs, 2005.06.10.

Bíró András