Dominique de Villepin, az EU Alkotmányról tartott népszavazáson elszenvedett vereség után kinevezett miniszterelnök a munkanélküliség letörését tette meg az új kormány legfőbb céljának. A munkanélküliek száma meghaladja a 10 százalékot, pedig a franciák csak heti 35 órát dolgoznak és hosszú a fizetett szabadság is.

Száz napos programját ismertető beszédében kijelentette, hogy "mozgásba hozza a nemzetet".  Ennek érdekében "a francia szellemre" apellált, s azt ígérte, hogy a globalizációval szemben megerősíti a  francia értékeket.

A miniszterelnök egyértelművé tette, hogy nem liberális, nem szabadpiaci reformokat kíván bevezetni. Annál is kevésbé, mert - mint a Le Monde írja - a franciák attól tartanak, hogy fél év múlva, amikor az Egyesült Királyság kerül sorra, Tony Blair arra használja majd az EU-elnökséget, hogy liberális irányba fordítsa az Unió kormányának kerekét.

Franciaországban úgy tartják, hogy az angolszász liberalizmus idegen az egyenlőség és testvériség gall szellemétől. Az International Herald Tribune cikke szerint viszont nincs is olyan nagy különbség az Egyesült Királyság és Franciaország gazdasági és szociális rendszere között.

Az angol miniszterelnökben liberális mumust látnak a franciák, pedig az Egyesült Királyságban 1997 óta növekedett az állami szerepvállalás és újraelosztás. S miközben a szigetországban nőttek a szociális kiadások, Franciaországban jelentős liberális reformokat hajtottak végre: privatizálták az állami vagyon kétharmadát.

A Times szerint a munkaerőpiacon is hasonló változásokra van szükség. A gondoskodó állam visszametszése nélkül nem lehet csökkenteni a munkanélküliséget. A szakszervezetek azonban máris jelezték, hogy nem fogadnak el olyan javaslatokat, amelyek hátrányosan érintik a munkavállalókat, és ha kell, sztrájkot hirdetnek.

A Financial Times szerkesztőségi cikke már-már fenyegető hangot üt meg: az antiliberális program bukásra van ítélve.

"Villepin úr száz nap alatt akarja megteremteni a bizalmat kormánya iránt. Napóleonnak is éppen száz napja volt, miután megszökött Elba szigetéről, hogy mozgósítsa csapatait a waterlooi ütközet előtt. Tudjuk, mire ment vele."

Dominique de Villepin