Áder a tolvajbandázásra való erkölcsi felhatalmazást Kuncze Gábor 2002 őszén, a Parlamentben (ülve) tett megjegyzéséből meríthette. Az SZDSZ elnöke a Fideszt illette e minősítéssel. De előtte akkor állva is beszélt. Sorolta: a Fidesz-kormány a Széchenyi-terv pályázatait 2001-ben 68, 2002-ben pedig a két választási forduló között néhány nap alatt bírálta el. Szerinte felrúgta a tisztesség szabályait, hogy 2001-ben egész évben 56 milliárd forintot osztottak szét, míg 2002-ben májusig 52 milliárdot, és ebből 30 milliárdot már a választások után. Szólt a Millenáris Kht. ügyleteiről, a különböző filmekre elköltött 500 millió forintról, a Happy end Kft.-ről és a Magyar Fejlesztési Bankról is. Végezetül Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevét is említve azt kérdezte, meddig és mit lehet az adófizetők pénzével büntetlenül csinálni? Úgy százmilliárd forintra kérdezett rá.

Áder a maga tolvajbandázásához a következő lépcsőkön jutott el: "Nincs pénz a fogyatékosoknak, de van 220 millió forint selejtes katonai ejtőernyőkre. Van 20 millió kutyaólakra, 400 millió EU-s rajzfilmekre. Nincs pénz az egészségügyi dolgozók hűségjutalmára, de van 100 milliós megbízás Medgyessy Péter tolmácsának, hogy a leggazdagabb szocialista képviselő is állami megrendelést kapjon, és testvérek, sógorok, barátok, üzletfelek is. Nincs pénz az iskolatej-akcióra, de van »kakaóbiztos« számítógépek megvásárlására... És van pénz 37 ezer forintos órabérre egy volt SZDSZ-es parlamenti képviselőnek..." Hogy ebből mi igaz és mennyire, azt most ne vizsgáljuk, de rögzítsük: mindez együtt - az általunk nem ismert nagyságrendű közbeszerzési ügyekkel együtt is - maximum egy-két milliárd forint. A két ügycsoport között tehát százszoros a különbség, a tolvajbandázás viszont ugyanaz. Ebben is rejlik a Fidesz nagyságának titka.

Azon a napon, amikor Kuncze beszólt a Fidesznek, az MDF nyolcszor szavazott a kormánypártokkal. Akkor ezt véletlennek minősítették, ma már nem tennénk. Egyre egyértelműbb: a Fidesz nagyságának másik titka - saját politikai érdemein túl -, hogy egyedül van. A jobboldalon senki nem áll szóba a párttal már, és ő sem igen másokkal. Mindenki másnak mással kell szóba állnia. Áder megvádolta az MDF-et azzal, hogy vakondmód áskálódva szavazott Szilire az államfőválasztás első fordulójában, azóta Horváth Balázs bevallotta, hogy ennek az ellenkezője történt, a Fidesz kedvére szavaztak át a hozzájuk húzó volt MDF-esek. Dávid Ibolya becsületsértésért, rágalmazásért perli Ádert. Ebből minden lehet jövőre, még felmentő ítélet is, de politikai szövetség már nem. A Jobbik elnöksége a napokban adott ki közleményt, amely szerint a Fidesz a jobboldalon nem tűr meg más véleményt, csak a sajátjáét. Csurka nem győz emlékeztetni a Fidesz mélyre nyúló és általa megvetett liberális gyökereire. Víz alá került a Békejobb, a Konzervatív Unió terve. Minden, ami jobboldalon felbukkant a Fideszen kívül.

Torgyán József úgy kezdte a 2002-es kampányt, hogy közölte: az "ideiglenesen a jobboldalon állomásozó fideszes fiúcskák" nem tudták beolvasztani a kisgazdapártot. "Szembeszegülünk a fideszes rablóvezérek politikájával!" - hangoztatta. Őt nem jelentették fel (csak Szabadi Bélát), de elmúlt a politikából a nélkül is. Aki nincs a Fideszben, az egy idő után kinn sincs. Ezt egyelőre élvezik, de számolniuk kell vele: nagyra nőve maguk maradtak. Ez mindaddig merő boldogság, míg segítségre nem szorulnak. Akkor vakondok és tolvajbandák között kellene választaniuk.