Igazságtalanságok a nyugdíjrendszerben bőven vannak - ha igazságtalanságnak mondjuk azt, hogy a járulékfizetés és a szolgálati idő hossza leginkább csak "irányadó" a nyugdíj megállapításánál. Részben ennek tudható be az a furcsaság - mint ez az ONYF legfrissebb statisztikájából kiderül -, hogy 19 év szolgálati idő átlagosan alig 11 ezer forinttal kevesebb ellátásra jogosít, mint 30 munkában töltött év. És ez csak egy ellentmondás, aminek korrekciójáról most nem is esik szó.

Első lépésben azon kirívó aránytalanságok kiigazításának igénye hangzott el, amelyek a 90-es évek elejének magas inflációjára és a nyugdíj-megállapítások akkori rendszerére vezethetők vissza. A korábbi keresetek aktuális szintre hozására szolgáló valorizáció ugyanis a nyugdíjazást megelőző utolsó három év keresetére nem terjed ki. Ráadásul a kilencvenes években - 1997-ig - más volt a keresetek beszámítási skálája is, a rövidebb szolgálati idő - a maihoz képest - arányaiban többet ért, mint a hosszú.

A legrosszabbul azok jártak, akik nemcsak hosszú ideig, hanem jól is kerestek, hiszen azokban az években egyre alacsonyabbá vált a járulékplafon, és erős volt a degresszió is. Így a magasabb jövedelmeknek már csak töredékét vették figyelembe a nyugdíj kiszámításánál. Ma tehát átlagosan öt-tíz százalékkal ér kevesebbet - azonos jövedelmet és szolgálati időt alapul véve - azok járadéka, akiknek ellátását 1991- 1996 között állapították meg. Ám még ezen belül is nagyok az eltérések, éppen a hosszú ideig és magas járulékot fizetők kárára. Ezt tovább fokozta az Orbán-kormány első évének nyugdíjemelése, amikor a kisnyugdíjasok járandóságát több mint negyedével növelték, míg a "nagy" nyugdíjakat 11 százalékkal.

Az ígért korrekciónak ahhoz, hogy ezeket az anomáliákat valóban orvosolja, legalább két tényezőt kell figyelembe vennie: kik vannak elmaradásban és milyen mértékben. Attól függően, hol húznák meg a korrekció határát és az mekkora körre terjedne ki, a várható költség - egy tavalyi kormány-előterjesztés alapján - 40-70 milliárd forint.

A csoportokra bontott nyugdíj-kiigazítás nem példa nélkül álló: 1992-ben volt már egy 3-18 százalék közötti differenciált korrekció, amely a régebben megállapított nyugdíjakat emelte nagyobb mértékben, és számottevő többletet adott az átlagosnál hosszabb szolgálati idővel rendelkezőknek. Ez azonban mindössze mérsékelte azt az aránytalanságot, amely a nyugdíjemelések nivelláló hatása következtében kialakult a rendszerváltás előtt megállapított nyugdíjaknál. Az a gyakorlat ugyanis, hogy megszabták az emelés alsó és esetenként felső határát, pár év alatt "eltüntette" még azt a viszonylag kis különbséget is, amit az összenyomott kereseti arányok és a nyugdíj-megállapításoknál alkalmazott szolidaritási elv meghagyott. A 100 lépés egyike - az ígéret szerint - ebben is lépne egyet. Hogy kiket érintene, mekkora költséggel, információink szerint még erre sincs kialakult koncepció.

Szakértők szerint a rokkantnyugdíjazás rendszere még nagyobb igazságtalanságokat hordoz. A változtatáshoz azonban újra kellene gondolni a rokkantnyugdíjazás rendszerét, amelyre ez a kormány is ígéretet tett. Ez a régi adósság azonban most a 100 lépés programjában szóba sem került.