S mivel – mondja az eddigi média-stratégia - felfelé már nem lehet több nézőt toborozni, a társadalom alsó hányadában meg egyre többen vannak (munkanélküliek, csórók, betegek stb.) ezért feléjük kell nyitni, azaz az ő (feltételezett) ízlésvilágukat kell megcélozni - ha nézőszám növekedést akar egy-egy csatorna. A kvóta-vadászat, a nézőszámok cinikus kergetése – látszatra – bevált: a nézőszámok emelkedtek, vele a reklámköltségek és reklámbevételek is. Igen ám, de egy idő után a hirdetőnek gyanús lett a dolog és megnézették az adatokat: kinek is futnak a képernyőn a reklámok. Kiderült, hogy a gagyi műsorokba ágyazott reklámok hatástalanok: e műsorok nézőiből a 18-48 éves korosztály alig mozdul ki a lakásból, nem vásárolnak semmit, a rájuk pazarolt reklámidő tehát kidobott pénz. Vagyis: ez a „prolitévézés” üzleti zsákutca – ezért aztán a hirdetők ki is szálltak belőle. (Amúgy meg eddig is mindenki tudta, hogy a gagyi műsorok – cici-mutogatás, pénisz-hosszabbító vitaestek – jobb esetben agyhalálhoz vezetnek.)

A vitában ugyan még felszólalt néhány széplélek, mondván, hogy kinek-kinek alanyi joga az elhülyülés, ne vegyük el tőlük egyetlen szórakozásukat, de a piac megfordult, páran már el is hagyták ezt a műsorirányt: elfogyott a reklámpénz, nincs több cici. Igy aztán a széplelkek is csendesednek. Hát ilyen is van: amikor a tőke csinálja a kulturpolitikát – tudom, hogy ilyen nincs, de most mégis: az üzleti érdek képes átgyúrni a média profilját.

Lehet, hogy ez a divatfordulat hozzánk is begyűrűzik?

Alma blogja