Megdöbbenésének adott hangot a Külügyminisztérium a Németország budapesti nagykövetének átadott szóbeli jegyzékben, hogy a korábbi hivatalos közléssel ellentétben a SoKo Bunda akció keretében mégis letartóztattak magyarokat. Úgy tudjuk, nem ez volt az első ilyen magyar jelzés a német kormánynak, hiszen Németország egy évig nem adott választ a magyar Külügyminisztérium szóbeli jegyzékére, amelyben még 2004. július 14-én a német piacon dolgozó magyar vállalkozások ellen SoKo Pannonia néven bevezetett első intézkedésekről kért felvilágosítást a nagykövettől. Időközben a német hatóságok, SoKo Bunda néven újabb akciósorozatot indítottak az 1989 óta hatályos államközi egyezmény keretében piacon jelen lévő cégek és az ő, kiküldetésben dolgozó munkavállalóik ellen. A magyar külügy még arról sem kapott semmiféle hivatalos tájékoztatást, hogy a SoKo Pannonia akció milyen eredménynyel zárult. A külügy ezért adott át június 8-án újabb jegyzéket. "A Külügyminisztérium tisztelettel kéri a nagykövetséget - áll a legújabb jegyzékben -, szíveskedjék haladéktalanul magyarázatot adni arra, hogy milyen indokokkal tartanak magyar állampolgárokat vizsgálati fogságban, továbbá szíveskedjék pontos tájékoztatást adni a letartóztatottak számáról és hollétéről."

A jegyzék részletesen ismerteti a "vállalkozói szerződések alapján foglalkoztatási célból történő kiküldetésről szóló kormányközi egyezmény (Werkvertrag) vonatkozó rendelkezéseit. Rámutat arra, hogy Magyarország EU-csatlakozását követően a német fél által kért türelmi időben - azaz abban a hét esztendőben, ameddig a magyar munkavállalók nem vállalhatnak szabadon munkát Németországban - a szóban forgó egyezmény keretei között működhetnek a magyar cégek és kiküldetésben dolgozó alkalmazottaik a német piacon.

A jegyzék szerint "a magyar fél nem tartja megengedhetőnek, hogy a Werkvertagban, valamint az uniós csatlakozási szerződésben biztosított, a szolgáltatások szabad áramlására és a letelepedésre, továbbá az egyéni munkavállalásra vonatkozó jogokkal szabályosan élő magyar cégeket és személyeket hátrányos megkülönböztetés érje".

Utalva az ügyben Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint Gerd Andres szövetségi gazdasági és munkaügyi államtitkár megbeszélésére, Hajdu András külügyi államtitkár berlini tárgyalásaira, valamint Kóka János miniszter német kollégájának írt levelére, a Külügyminisztérium "kéri és elvárja", hogy a nagykövetség és a német hatóságok mozdítsák elő az ügy rendezését és szüntessék meg a német munkaerőpiacon működő magyar cégeket és munkavállalóikat ért zaklatásokat.

A jegyzék mindemellett rámutat, hogy a SoKo Bunda-akció részeként jogsegély keretében Magyarországon lefolytatott számítógép- és iratlefoglalások, a cégek számláinak zárolása ellehetetlenítették az érintett vállalkozásokat. Az üggyel összefüggésben a magyar és a német sajtóban megjelent cikkek pedig árnyékot vetnek a magyar munkavállalókra és vállalkozókra, ezen keresztül pedig a magyar állampolgárok általános megítélésére. A jegyzék végén a Külügyminisztérium reményét fejezte ki, hogy a hamarosan létrejövő magas szintű vegyes bizottság, melynek legfőbb, ha nem az egyetlen célja a SoKo-akciók hátterének és körülményeinek tisztázása, sikeres lesz, és ezzel helyre állhat a bizalmi viszony a kétoldalú kapcsolatokban.

A jegyzék átadásával közel egy időben a SoKo Bunda-akció keretében tucatnyi magyar céggel szemben nyomozó német vámhatóságok vezetői azt kérték az egyik eljárás alá vont magyar vállalkozástól, hogy "ügyének gyorsabb lezárása érdekében" bocsássa a német vámnyomozók rendelkezésére annak az államközi egyezménynek a szövegét, amelyre védekezésképpen hivatkoznak, azaz amelynek a megsértésével a német hatóságok a magyar cégeket vádolják.