Befagyott tenger a Marson
A két éve, 2003. június 2-án indított Mars Express kilenc hónapos utazást követően állt sikeresen pályára. Noha a rá erősített brit leszállóegység, a Beagle-2 küldetése sikertelen volt, a keringőegységtől első éves működése során nyert információk forradalmasíthatják a bolygóról alkotott elképzeléseinket. Az évfordulón a Mars Express adatainak kiértékelésén dolgozó kutatók a Hollandiában szervezett "Első Mars Express Tudományos Konferencián" mutatták be eredményeiket.
Az űrszonda három legfontosabb sikere a Mars-légköri metán kimutatása, fiatal lávafolyások és egy befagyott tenger felfedezése. Egy geológiai és biológiai értelemben egyaránt halott Marson metánra nem számítanánk, az a bolygó légkörében kb. 300 év alatt teljesen elbomlana. Ezért ésszerű a feltételezés, hogy valaminek biztosítania kell az utánpótlást. A számítások szerint évi 150 tonna metánnak kell keletkeznie, hogy a metán légköri mennyisége ezen a szinten maradhasson.
A Földön két metántermelő folyamatot ismerünk, egy geológiait és egy biológiait. A metán vulkánkitörések esetén, kisebb méretekben vulkáni kigőzölgéseknél keletkezik, emellett az ún. metanogén baktériumok jelentik a másik metánforrást. Akár vulkanikus kigőzölgések, akár baktériumok adják a légköri metánt, a felfedezés óriási jelentőségű, a bolygót a továbbiakban már nem tekinthetjük "halottnak". (A Mars Express formaldehidet is kimutatott a légkörben, ami nagy valószínűséggel metánból és vasoxidból jöhetett létre. Ezt is figyelembe véve már 2,5 millió tonna metánutánpótlásra volna szükség évente.) Nehéz eldönteni, a geológia vagy a biológia a ludas. Az űrszonda mérései szerint a légköri metán megoszlása jó egyezést mutat a felszín alatti vízjégkészletek elhelyezkedésével.
A másik nagy jelentőségű felfedezés épp a vulkanikus tevékenységgel kapcsolatos. A Mars Express az Olympus Monst, a Naprendszer legmagasabb tűzhányóját többször is vizsgálta. A korábbi fejlődéstörténeti modellek szerint néhány százmillió éve kialudtak a vulkánok. A tüzetes elemzés ezt az időt néhány tízmillió évre hozta előre, ám a legújabb vizsgálatok szerint a vulkán közelében megfigyelt lávafolyások némelyikének kialakulása csak 2-2,5 millió éve fejeződhetett be. Ez geológiai értelemben napjainknak felel meg.
Egy másik jelentős felfedezés egy befagyott tengerrel kapcsolatos. Azt korábban is sejtettük, hogy a bolygón tengerek, óceánok lehettek, de egybefüggő fagyott tengert eddig még nem találtunk, hacsak a pólussapkákat nem tekintjük annak. Az egyenlítő közelében talált 800×900 km-es terület eddig azért nem keltette fel ennyire a kutatók figyelmét, mert felszíni anyaga megegyezik a marsi talaj anyagával. Viszont olyan formákat mutat, mint a fagyott földi tengerek jégtáblákra töredezett felszíne. Kialakulására az a legvalószínűbb magyarázat, hogy a közeli Athabasca-völgyből kiáradó víz elöntötte a területet. Ezt követően az valamikor befagyhatott, az alsó, még folyékony víz pedig jégtömbökre darabolta a felszíni jégtakarót. Mivel felszínén lassan vastag porréteg képződött, ma direkt módon a hozzávetőleg egykor mintegy 50 méter mély tenger nem látható. A felszínformákból, a töredezett jégtáblákra hasonlító alakzatokból viszont következtethetünk létezésére.
Az európai Mars Express mellett még négy amerikai űrszonda is vizsgálja a bolygót: a Mars Global Surveyor és a 2001 Mars Odyssey Mars körüli pályáról, a Spirit és Opportunity roverek pedig a felszínről gyűjtik adataikat. A következő küldetés a várhatóan az idén augusztusban induló amerikai Mars Reconnaisance Orbiter lesz, ami távcsöve segítségével elért 25 cm/pixeles felbontásával forradalmasíthatja a bolygó felderítését. Ilyen felbontás mellett a korábbi leszállóegységek alakja már jól kivehetővé válik.
Európa 2009-ben tervezi indítani következő misszióját, egy keringő- és egy leszállóegységet. A program az ExoMars nevet viseli, a leszállóegység pedig az első európai Mars-rover lehetne. A Mars-kutatás legújabb eredményeiről a www.marssoceity.hu weboldalon olvashatnak.
