A legizgalmasabb összecsapás alighanem a két edzőé lesz: a detroiti Gregg Popovich négy évet töltött segédedzőként San Antonióban Larry Brown mellett - sőt: ő volt az esküvői tanúja is. Popovich - bár aligha olvasta Karinthytól az álombéli két cicáról szóló parabolát - korábban azt mondta, hogy amikor az ő csapataik vannak a pályán, az olyan, mintha saját magukkal játszanának.

A négy győzelemig tartó - magyar idő szerint péntek hajnalban kezdődött - döntő előtt a legtöbb találgatás nem arra irányul, ki dobja a legtöbb pontot, hanem azzal kapcsolatos, hogy ki kit fog majd. A Detroit például nem a posztja szerint erre a feladatra alkalmas Richard Hamiltont állítja majd Manu Ginobilira, hanem a jóval nagyobb termetű Tayshaun Prince-et, mert a vakmerő argentin gyakran tör be a palánk alá, ahol felülről lehet ellene hatékonyan védekezni. Az is izgalmas, hogy melyik Wallace, Rasheed vagy Ben őrzi-e a San Antonio és az egész NBA egyik legjobbját, Tim Duncant. Nem lesz érdektelen megfigyelni, miként érvényesül a Spurs edzőjének a külföldieket integráló elképzelése a csökönyösen az amerikaiakra építő Pistons ellenében.

A jóslatok szerint a Detroit nem adja olcsón a bőrét, de a San Antonio az esélyesebb. Az autóvárosiak csak abban bízhatnak, hogy ha sikerül szoros zárómeccsre kényszeríteni a texasiakat, akkor előnybe kerülnek az utolsó percben szokásos büntetődobások alkalmával. Az eddigiekben ugyanis a "Sarkantyúk" közül csupán Ginobili tudta 67 százaléknál nagyobb biztonsággal értékesíteni a szabaddobásokat.

A drukkerek némi aggodalommal tekintenek a szezon utolsó meccsei elé, mert nem teljesen világos számukra, mikor látnak megint kosárlabdát. Bár a szakértők szerint nem fenyeget a jégkorongozókéhoz hasonló kényszerszünet, még sok huzavonára és fenyegetőzésre lehet számítani a kosarasok most lejáró kollektív szerződésének megújítása körül.