Az eva vonzóbb, az ekho biztonságosabb lehet
A személyi jövedelemadót, a foglalkoztatói, valamint a munkavállalói egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulást is kiváltaná az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás. Az újfajta adót kifejezetten a művészekre (egyebek között színészekre, rendezőkre, előadóművészekre, látványtervezőkre, művészetoktatókra) és az újságírókra szabták. A tervek szerint az alkotó és előadó-művészeti szakágazat, a film- és videogyártás, a rádió-televízió műsorszolgáltatás, valamint a hírügynökségi tevékenység tartozna ebbe a körbe. Az ekho mértéke a tervek szerint 35 százalék lenne, alapja pedig a tevékenység ellenértékeként kifizetett, áfával csökkentett összeg lenne. Egyelőre nem világos, hogy az említett tevékenységek továbbra is a normál, jelenleg 25 százalékos (vagy a leendő új) adókulcs alá tartoznának-e. Ekkor ugyanis az a helyzet állna elő, hogy a munkáltató levonhatná a felszámított áfát, miközben a munkavállalónak a nettó összeg után kellene ekhót fizetnie.
A kormányszóvivői irodában azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a magánszemélyt terhelné az ekho megfizetésének a kötelezettsége, ha számlát adna. Ha viszont megbízási szerződéssel foglalkoztatnák, akkor a munkáltatónak kellene utána megfizetni a 35 százalékos közterhet.
Óhatatlanul adódik a kérdés, kinek éri meg az ekho? Tudvalevő, hogy a megcélzott vállalkozások körében a legnépszerűbb az egyszerűsített vállalkozói adó (eva). Így nem lehet eltekinteni attól, hogy megpróbáljuk összehasonlítani az evát, az ekhót, valamint a munkaviszonyos foglalkoztatást. Induljunk ki százezer forintból. A főállású evás vállalkozás erre 25 százalék áfát számít fel, így a 125 ezer forintos bruttó árbevételből - az 57 ezer forintos minimálbérre eső járulékterheket is figyelembe véve - 79 ezer forintja marad. Ha az ekhót választja, akkor viszont a százezer forint 35 százalékának levonása után 65 ezer forintot tehet zsebre. Nehezen képzelhető el, hogy ilyen esetben megbízási szerződést kössön a munkáltató, így magára vállalja az ekho megfizetését, és mind a százezer forintot a foglalkoztatottnak adja. Munkaviszonyos foglalkoztatásnál bruttó havi százezer forint jövedelem összesen 135 450 forint kiadást jelent a munkáltatónak. A munkavállalónak pedig - ha csak az adójóváírást érvényesíti - 77 500 forint marad a zsebében.
Az utóbbi időszakban elterjedt az a kormányzati elképzelés, hogy 21 százalékban egységesítenék az adókulcsokat. Abban az esetben, ha az evások 21 százalék áfát számítanának fel, s az eva is 21 százalék lenne, miközben 0,5 százalékra csökkenne az iparűzési adó, és ezzel százezer forintból már csak 69 ezer maradna.
Nehezen vetekedhet tehát az ekho az evával, de még a munkaviszonyos foglalkoztatással is. Annál is inkább, mivel az egyszerűsített közteher megfizetése csak az egészségügyi ellátásra jogosítana, táppénz és terhességi-gyermekágyi segély nem járna az így foglalkoztatottaknak. Az érintettek nem lennének jogosultak munkanélküli-ellátásra sem. Ráadásul csak az ekhoalap 57 százaléka képezné a nyugdíj alapját. Mindezek alapján azoknak éri meg az ekhót választani, akik valamilyen ok - például köztartozás - miatt nem evázhatnak.
Minden számtanpéldát felülírhat ugyanakkor a leendő új közteher legnagyobb előnye, hogy az ekho választása esetén sem az adóhatóság, sem a munkaügyi ellenőrzés nem minősíthetné munkaviszonynak az alkalmazott jogállását. Lapunk információja szerint a kormány azt tervezi, hogy az ekhóról szóló törvény életbe léptetésével megszűnne a színlelt vállalkozások felszámolására adott moratórium, amelyet Pető Iván szabad demokrata képviselő javaslatára 2006. június 30-ig meghosszabbítottak. Ez pedig azt jelentené, hogy ha ezt követően valaki munkaviszony jellegű tevékenységet továbbra is kényszervállalkozóként végezne (evásként vagy normál, nem ekhós vállalkozóként), akkor ő és a munkáját igénybe vevő szervezet is számíthatna az adó- vagy munkaügyi ellenőrzés nyomán előálló borsos bírság és visszamenőleg is kiszabott közteherfizetésre.
