Azóta nagyot változott a világ, de sajnos nem abban az irányban, hogy a városi háztartások szerves hulladéka is hasznosulna a szelektív gyűjtés csatornáin keresztül, hanem abban, hogy vidéken is jelentősen visszaszorult a komposztálás. Ma a szerves hulladékok zöme országszerte szeméttelepeken landol, és ez értelmetlen luxus.

Nem véletlen, hogy a zöldtárca az EU előírásaival összhangban országos felvilágosító programot tervez a lerakókra kerülő települési hulladékok biológiailag lebomló hányadának jelentős csökkentésére. Konkrétan ezt az arányt 2007-ig az 1995-ös mennyiség 75 százalékára, 2030-ig 30 százalékára szeretnék visszaszorítani. Tíz éve még a teljes mennyiségnek mintegy fele, kétmillió tonna volt ilyen bioszemét, ma ez sajnos sokkal több. Ide tartozik a kukába dobott papírhulladék is, aminek csökkentésében, az újrahasznosítás megszervezésében már sikerült némi haladást elérni, a konyhai maradékok és a ház körül termelődő növényi és állati hulladékok hasznosítása azonban nem javult.

A gyepre nyírt kertekben a gusztustalannak és csúnyának ítélt komposztálódombok újbóli felvirágoztatása azonban pusztán rábeszéléssel elég bajos lenne. A szemléletváltoztatáshoz az érdekeltség fokozásán, magyarán a pénztárcán át vezet az út. Csak meg kell találni. Ahogy a kert végébe vezető ösvényt.