Felperzselt falvak, túlzsúfolt menekülttáborok - így fest most a Franciaország méretű Darfur tartomány, miután a kormányerők és a helyi lázadó csoportok között 2003 eleje óta tart a fegyveres konfliktus. Az összecsapások miatt kétmillió ember menekült el otthonából a nagyobb települések mentén felállított táborokba és a szomszédos államokba. A harcok, az éhezés és a fertőzések eddig közel kétszázezer áldozatot követeltek.

Az Afrikai Unió (AU) 2200-ról több mint hétezer főre növelte szudáni alakulatát. Az AU mandátuma azonban csak megfigyelésre szól, igaz, jelenlétük önmagában némileg csökkente az erőszakot a térségben. A civil lakosság védelmében, politikailag teljesen semlegesen működik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága is, amely minden hatalmi csoport képviselőjével tartja a kapcsolatot. Rendszeres találkozókra hívják a fegyvereseket, hogy felvilágosítsák őket a háborús jogról, és hogy mi tilos egy katonának háborús körülmények között.

Bár az összecsapások főként a helyi fekete lakosság és az arab - a vádak szerint a kormány által támogatott - fegyveresek között zajlanak, a konfliktus háttere valójában sokkal összetettebb. Közrejátszik benne az ország rendkívül összetett etnikai háttere (a közel hatszáz kisebb népcsoport) és a szűkös erőforrásokért folytatott küzdelem.

Az ENSZ BT márciusban döntött úgy, hogy a vérengzés felelősei Nemzetközi Büntetőbíróság elé állíthatók. Jelenleg ugyanis ez az egyetlen olyan állandó nemzetközi törvényszék, amely alkalmas az emberiség elleni vagy a háborús bűnök kivizsgálására. Kartúm azonban elutasítja a testület eljárását, és azt állítja: a szudáni hatóságok már megkezdték a bűnösök felelősségre vonását. Szerintük a külső nyomás csak újabb villongásokat szülhet a térségben.