EU-csúcsértekezlet előzeteséhez talán évek óta nem illett annyira a játékelméleti kérdésfeltevés, mint most, az unió leendő (?) alkotmányos szerződésének kettős - francia és holland - elutasítása után. A kompromisszumkeresés vagy az elmérgesedett viták jegyében telik-e az Európai Tanács jövő csütörtök-pénteki, brüsszeli ülése? Ha kompromisszum születik, kimerül-e ez üres frázisokban, vagy kézzelfogható tartalma is lesz? Ezek most a fő kérdések.

Az EU-csúcs célja kettős lesz. Világos választ adni az alkotmány további sorsát illetően, és kísérletet tenni a 2007-2013-as költségvetés főszámainak elfogadására. Ezek külön-külön is ambiciózus célok, de Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az EU soros elnöke mindkettőben megállapodást kíván tető alá hozni.

A ratifikáció ügyében a frontok még képlékenyek, de annyi látszik: az európai alapkérdésekben megkerülhetetlen Párizs és Berlin, illetve az Európai Bizottság (EB) mellett a tagállamok többsége azt vallja, hogy haladni kell tovább. 2006 novemberére - vagyis a kétéves jóváhagyási procedúra végére - minél több tagország végezzen a "házi feladatával". Ha ugyanis a tagállamok négyötöde ratifikálta a szöveget, úgy az Európai Tanács elé kerülhet vissza a doszszié akkor is, ha több államban megbicsaklott a folyamat. A népszavazásra váró fővárosok közé tartozik Varsó, Lisszabon, Dublin és Koppenhága is.

Londonnal együtt azonban a hűtőszekrénybe helyezte az EU-alkotmányt Prága és Tallinn - igaz, utóbbiban mindössze a parlamenti jóváhagyás jegeléséről van szó. Tony Blair brit kormányfő elérte, hogy Brüsszelben nem a francia elnökre vagy a holland miniszterelnökre szegeződik majd a legtöbb kérdő tekintet, hanem rá, mert nem tett eleget az EU-vezetők azon kérésének, hogy a tagállamok legalább az uniós csúcsig ne hozzanak egyoldalú döntéseket az alkotmány további sorsáról.

London lépése után Brüszszelben nem Franciaország vált "fekete báránnyá", hanem Nagy-Britannia. Ez pedig már a csúcs másik fő kérdéséhez, a költségvetési vitához vezet át. Az EU vezetői - Juncker, Kovács László magyar EU-biztos stb. - egybehangzóan mondják, hogy a huszonötök a kompromisszum gyors megkötésével mutathatnák működőképességüket saját polgáraiknak és a külvilágnak.

Az egyik fő gond a befizetések általános szintje. A kiadásokat a nemzeti összjövedelem (GNI) egy százalékára lefaragni igyekvő nettó befizető hatok között az elmúlt tíz nap három főszereplőjét is megtaláljuk: Párizst, Hágát és Londont. A luxemburgi soros elnökség már a francia "nem" után érzékelte a megváltozott széljárást - legújabb javaslata a korábbinál nagyobb, 156 milliárd eurós lefaragást jelent az EB eredeti javaslatához képest. Hága a népszavazás eredményéből azt olvassa ki, hogy még nagyobb elánnal kell küzdenie a spórolásért. Mit lép Párizs? És London? Lesz-e legalább nulla összegű a játszma? A választ a június 18-i Népszabadságban olvashatják. Brüsszel, 2005. június