Panteonba a Dagadttal!
Kitartása és szívóssága miatt sokak szerint a francia futball - egyelőre csak virtuálisan létező - panteonjában lenne a helye, a katonacsaládból származó, a "fösvény paraszt" imázst tévéreklámokban jó pénzre váltó szakember úgy érzi: most, a csúcson kell abbahagyni.
- Senki se gondolja, hogy nyugdíjba megyek, csak szakmát váltok - indokolta a hatvanhat éves Roux, miért tesz pontot edzői tevékenységére azt követően, hogy csapata a hét végén negyedik alkalommal nyerte el a Francia Kupát. A játékosai által "Dagadtnak" hívott tréner a jövőben kizárólag televíziós és rádiós szakkommentátorként tűnik majd fel a futballpályák környékén.
Roux a francia labdarúgás egyik legjellegzetesebb alakja. Varázslónak is tartják, hiszen egy nevenincs vidéki egyesületből faragott élvonalbeli, Európa-szerte ismert csapatot, amellyel 1996-ban érte el a legnagyobb sikert a francia bajnoki cím és a kupa elhódításával. A tizennégy európai kupaszereplés során a Bajnokok Ligájában és az UEFA Kupában ugyan csak a legjobb nyolcig jutottak el, az auxerre-i közönség mégis olyan neves csapatokat láthatott játszani az Abbé-Deschamps stadionban, mint az Ajax, az Arsenal, a Borussia Dortmund, a Lazio, a Liverpool vagy a Milan.
Roux mindössze huszonhárom éves volt, amikor 1961-ben, Charles de Gaulle regnálása idején először foglalt helyet játékos-edzőként a regionális bajnokságban meglehetősen szerény teljesítményt nyújtó AJ Auxerroise kispadján. Futballistának saját bevallása szerint is meglehetősen gyatrának bizonyult, ezért a klub akkori irányítói először eltanácsolták. Végül minimálbérért alkalmazták az állásért újra és újra bekopogtató fiatalembert, aki tizenkilenc évi kemény munka után beteljesítette a híres borvidék szurkolóinak álmát: a csapat Roux irányításával 1980-ban feljutott az első osztályba.
A "burgundi varázsló" sikereiben komoly szerepet játszott az otthonról hozott szigorú rendpártiság és a fegyelemhez való megrögzött ragaszkodás. A klub utánpótlásképzőjének kollégiumában mindig saját kezűleg oltotta le a villanyt, s arra is figyelt, hogy ifjú játékosai az éjszakákat alvással, ne pedig bulizással vagy diszkózással töltsék. Kínosan ügyelt arra, hogy betartsa pályafutása kezdetén tett ígéretét: felesleges drága hazai vagy külföldi sztárra áldozni. A pénzt okosan kell elkölteni, sokkal érdemesebb és hosszú távon jóval nagyobb haszonnal jár, ha alsóbb osztályokban futballozó ifjú tehetségeket igazolnak le, és azokat nevelik fel. A módszer végül is sikeresnek bizonyult: az egykor katolikus papok által alapított amatőr egyesület mára szolid nyereséggel működő vállalkozássá nőtte ki magát. Ami már azért is nagy szó, mert a legtöbb francia profi klub nyakig ül az adósságban.
Az 1938. október 18-án, Colmarban született "Dagadt" kezei közül olyan neves futballisták kerültek ki, mint Eric Cantona, Basile Boli, Laurent Blanc, Enzo Scifo vagy a fiatalabb generáció tagjai közül Djibril Cissé. A sors furcsa fintora, hogy az örökké zsörtölődő, tanítványaival sohasem elégedett mesterrel a hírességek nagy trófeát sohasem hódítottak el. Roux azonban a maga mágikus módszereivel nyerésre programozta be őket: Cantona 1993 és 1997 között négyszer lett angol bajnok a Manchester Uniteddal, s máig egészen különleges glória övezi a szigetországban. Boli pedig 1993-ban annak a gólnak a szerzőjeként vonult be a futballévkönyvekbe, amellyel az Olympique Marseille győzött a Milan ellen a Bajnokok Ligája fináléjában.
A saját szőlőjében jófajta chablis-t termelő, a vidéki gyökereihez ragaszkodó Roux nagyon jól feltalálja magát a párizsi elit körökben is. Tipikus ellenpéldája egy másik francia sikerembernek, az Arsenalt edző Arsene Wengernek. Míg az utóbbi arisztokratikus megjelenésére jól szabott öltönyökkel "erősít rá", a markáns arcú, korpulens Dagadt "nép közeli" marad. Amikor csak teheti, a meglehetősen előnytelenül mutató, feszülős melegítőkben, telente pedig pomponos sapkában mutatkozik. Viszont jó orra van ahhoz, hogy megérezze a trendeket: már a nyolcvanas évek közepén-végén elkezdett meccseket kommentálni a tévében és a rádióban, amikor a szakértés még kizárólag újságírói feladat volt.
Apropó, televízió! Gyakori vendég beszélgetős műsorokban, s közéleti elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a garast az élére állító bábfigurája, visszatérő szereplője a Canal Plus kereskedelmi csatorna népszerű szatirikus műsorának, a Les Guignols-nak. A napilapokat valósággal faló, ugyanakkor az újságírókkal meglehetősen feszült viszonyban lévő Roux politikai kérdésekben is szívesen nyilvánít véleményt - méghozzá mindkét oldal számára elfogadható módon. Neveltetése, családi háttere folytán a jobboldal híve, de máig a néhai szocialista államfő, Francois Mitterrand nagy tisztelőjének vallja magát. Auxerre-i irodájának falára kitette Jacques Chirac fotóját és a köztársasági elnök hozzáírt gratuláló sorait, miközben nem titkolja, hogy az ötvenes években, a németországi Trierben töltött katonai szolgálata óta szívélyes barátság fűzi Chirac 2002-es kihívójához, Lionel Jospin volt szocialista kormányfőhöz.
Noha a francia edzők piacán jelenleg hét, klubot kereső, korábban bajnoki címet nyerő tréner is van, Roux-t nehéz lesz pótolni. Egyszer már megpróbálták Auxerre-ban: az örökös tréner 2000-2001-ben csak menedzserként dolgozott a klubnál, s a "pihenőév" végén a csapat a tabella alsó harmadában végzett. Visszatérése után ugyan súlyos szívműtéten esett át, de 2003-ban ismét Francia Kupát nyert csapatával.
Az edzői posztról való távozása nem jelenti azt, hogy Auxerre-t szintén elhagyja. Valószínűleg még jó ideig minden úgy megy tovább, mint a Guy Roux-féle időszámítás alatt. A pályamunkások gyomra görcsösen összerándul, amikor edzés vagy meccs előtt megjelenik egy alacsony, köpcös, tréningruhás alak, hogy személyesen ellenőrizze, tényleg jól nyírták-e le a gyepet az Abbé-Deschamps stadionban.
