Irodalom, béke, üzlet
Az egyik központi helyszín, a pesti Szent István tér körüli önkormányzati huzakodást feledteti, hogy a Magyar Egyetemi Kiadó (MEK) vezetője, Kövér Szilárd utóbb elnézést kért a könyvhetet rendező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésétől (MKKE), amiért nem a rendezőkkel együttműködve foglalt helyet a kiadó pavilonjának.
A MEK-nél Áder János éppolyan nyugodt légkörben dedikálta a parlament elmúlt másfél évtizedéről szóló könyvét, mint a Püski standjánál Csurka István régi novelláinak füzérét. Föltűnt a sokaságban a volt kancelláriaminiszter, Stumpf István; ott volt Jánosi György, Magyar Bálint oktatási miniszter és Pető Iván, a T. Ház kulturális bizottságának elnöke. Látogatásuk azonban semmiféle reakciót nem váltott ki, a politikát a közönség mintegy száműzte a térről. Csak jóízű beszélgetéseket lehetett hallani. Különféle eszmék és képviselőik békésen megfértek egymás mellett a pultok környékén.
Zentai Péter László, az MKKE igazgatója is egyetért azzal, hogy a politika semmilyen módon nem volt befolyásoló tényező az idei könyvünnepen, dacára annak is, hogy az esemény egybe esett Trianon 85. évfordulójával (június 4.). A főszerepet valóban a könyv, az irodalom, az olvasók és a szerzők kapták. A legnagyobb ovációt például Szabó Magda megjelenése, dedikálása váltotta ki. A két pavilonsor között a tavalyinál jóval szélesebbre tárt "országút" megtelt az ő olvasóival. De föltűnt az is, milyen sokféle érdeklődési réteg nyilvánul meg az öt nap alatt. Zentai például a fiatal szerzők sikerét hangsúlyozza, Garaczi Lászlóét, Gerlóczy Mártonét, Karafiáth Orsolyáét, Szálinger Balázsét. De észre kellett venni a határon túli magyar könyvműhelyek növekvő súlyát is. Az elsők között a pozsonyi székhelyű Kalligram Kiadóét, amelynél egyre több határon inneni író is publikál, például Parti Nagy Lajos vagy Kőrösi Zoltán.
És talán némelyek számára meglepő, az irodalmon kívül jelentős figyelmet keltettek a társadalomtudományi kiadványok is. A nagy szépirodalmi műhelyekéi mellett a Századvég, a Napvilág vagy az Osiris Kiadó standjait, dedikálásait is sokan látogatták.
A kívülálló bizonyára úgy gondolja, óriási üzlet a könyvhét a kiadóknak, kereskedőknek. Első pillantásra valóban tekintélyes ilyenkor a bevétel: egy-egy jól menő standon (hat négyzetméteren) akár két-hárommillió forintot is be lehet szedni. Ha csak a két központi helyszínt, a Vörösmarty és a Szent István teret vesszük, ahol együttesen százötven pavilont működtettek, összesen 150-200 milliós forgalommal lehet számolni. Ez az összeg azonban csak töredéke az évi ötvenmilliárdot meghaladó hazai könyvforgalomnak. (Ne feledjük, hogy Budapesten is több helyen, továbbá az ország ötven településén jelentek meg a könyves standok az elmúlt hétvégén - a bevétel így már jóval több, nem beszélve a könyvheti kiadványok könyvesbolti forgalmáról.)
Az elért bevételnél sokkal nagyobb azonban a részvevők erkölcsi haszna, amit a könyvhét marketingértéke hoz létre - mondja Zentai Péter László. Hiszen a kiadók szerzőikkel, kiadványaikkal saját arculatukat rajzolják meg. Sok olvasóban ilyenkor tudatosul, hová, milyen gondolati-szakmai körbe tartoznak a kézbe vett művek. Az év többi napján e felismerések "kamatozhatnak" aztán a könyvesboltokban.
A hazai könyvpiac három ilyen nagy marketingpillérre támaszkodhat: az áprilisi könyvfesztiválra, a könyvhétre és a karácsonyi könyvvásárra. A gondosan tervező kiadók, ha tehetik, áprilisban tartják "húzókönyveik" premierjét, és tovább fokozzák a kiadvány iránti érdeklődést a könyvhéten. Ilyen könyv volt az idén egyebek között Spíró György Fogság című nagyregénye, amely már több mint tizenötezer példányban kelt el. A könyvheti premierek (254 kötet) között viszont akadtak különlegességek is: ilyen az Enciklopédia Kiadónak a hatvanas-hetvenes évek legendás avantgárd művészéről, Hajas Tiborról most közreadott, egyedülálló gyűjteményes kötete.
