Kőművest a cilinderből?
Az EU által finanszírozott fejlesztések 60-80 százaléka ennek az ágazatnak ad majd megbízásokat, de a hozzáértő munkásokat senki nem fogja a cilinderből elővarázsolni.
Kétszázezer építőipari és húszezer faipari szakmunkás hiányozhat a gazdaság fejlődésének és versenyképességének fenntartásához 2013-ra, a második nemzeti fejlesztési terv (Nemzeti Stratégiai Keretdokumentum) hétéves tervezési ciklusának végére - állapítja meg az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) szakképzési munkacsoportja részére összeállított elemzés. A tanulmányt civil szerepvállalás keretében készítő elemzők - Schréder Mihály, Krausz Zoltán és Saád Tamás - arra a megállapításra jutottak, hogy az építőipari szakmunkaerő hiánya súlyosan veszélyezteti a 2007-2013 közötti időszakban rendelkezésre álló, 15 ezer milliárd forintra becsült fejlesztési forrás felhasználhatóságát, hiszen az EU által finanszírozott fejlesztések 60-80 százaléka az építőiparnak ad majd megbízásokat.
- Az építőipar elmúlt évtizedének teljesítménymutatói alapján számított, független gazdasági előrejelzésekkel egybevágó, mintegy 9,3 százalékos fejlődési trend fenntartásához az emberi erőforrás már most szűk keresztmetszetként jelentkezik, szemben a potenciálisan rendelkezésre álló pénzügyi keretekkel - mondja Saád Tamás, a legnagyobb magyar tulajdonú vezetési tanácsadó cég munkatársa. - Az elkövetkező 10-15 évben végrehajtandó építési beruházások várhatóan az építőipari teljesítmény - a 2004. évi kibocsátáshoz viszonyított - megkétszereződését eredményezik. Ez a fejlődés kimagaslóan dinamikus ütemű erőforrás-bővülést feltételez nem csupán a finanszírozás, hanem az emberi erőforrások területén is - teszi hozzá.
Az építőipari szakoktatás nem volt képes követni az igények alakulását, s ez csaknem minden fizikai szakterületen rendkívül súlyos hiányhoz vezetett. A szakma szereplőinek véleménye egybehangzó: az ágazat legkritikusabb problémája a szakmunkáshiány.
- A hazai szakiskolai képzésben a diákok száma az utóbbi másfél évtizedben majdnem felére, 225 ezerről 130 ezerre csökkent. Mivel az építőipari szakmákat tanulók oktatása 80 százalékban szakiskolákban folyik, a diáklétszám csökkenése az építőipart a többi iparághoz mérten fokozottabban érintette. Súlyosbító tényező, hogy a gyakorlatorientált képzés mindinkább háttérbe szorult, mert az oktatás finanszírozási rendszere a költségesebb gyakorlati szakmákat nem támogatta a költségek alakulásának megfelelően - vázolja a helyzetet Krausz Zoltán vezetési tanácsadó.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) felmérése szerint a kőművesek esetében az 1991-2002 közti időszakban 80 százalékos csökkenés volt tapasztalható. A szakiskolák által kibocsátott szakmunkaerő az utóbbi években a vállalatok felvevőképességének felét volt képes kielégíteni. A szakiskolákban igen magas, 50 százalékos a bukásarány, illetve a szakmaspecifikus képzést megelőző kétéves közismereti képzésben 30 százalék körüli a lemorzsolódás. Az ágazati foglalkoztatás trendjét várhatóan tovább gyengíti a demográfiai helyzet alakulása és a fizikai munkával szemben megjelent negatív társadalmi attitűd.
- Ez valóban az egyik legnehezebben leküzdhető korlátja annak, hogy a fiatalok építőipari szakmát válaszszanak. Miközben a manapság sűrűn hangoztatott tudásalapú gazdaság és társadalom fogalma a hétköznapi ember számára hibásan azt az üzenetet hordozza, hogy a felsőoktatásban való részvétel az érvényesülés egyetlen módja, a pályakezdő diplomások körében megközelítőleg 20 százalék a munkanélküliek aránya. Ugyanakkor bárki megtapasztalhatja, mibe kerül egy jó építőipari szakember munkája, ha éppen a lakását szeretné felújítani - jegyzi meg Saád Tamás.
- Az építőipari képzés a rugalmasnak tekinthető felnőttképzési formában is négyszeresen alulreprezentált: miközben a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak között az építőipari dolgozók négy százalék feletti arányt képviselnek, a teljes hazai felnőttképzésben részt vevők mindössze egy százaléka vett részt építőipari szakmába tartozó kurzuson. Bár az információk hézagosak: a vállalkozások által szervezett belső képzésekről egyáltalán nem áll rendelkezésre nyilvántartás, a képzéssel foglalkozó vállalkozások esetében pedig az alacsony statisztikai fegyelem az, ami az információhiányt okozza - teszi hozzá Krausz Zoltán.
A tanulmány az ágazati teljesítmény és foglalkoztatottság trendje között kimutatható eltérés alapján - a hatékonysági paraméterek és a feketemunka figyelmen kívül hagyása mellett - arra a következtetésre jut, hogy a NFT II tervezési ciklusának végére 150-200 ezer főre lesz tehető a hiányzó építőipari szakmunkások száma.
- A munkaerőpiac kínálati oldalán az építőipari szakmunkaerő állomány 100-150 százalékos bővülése szükséges ahhoz, hogy a gazdaság és a társadalom szükségletei kielégíthetőek legyenek. Az építőipari termelés várható növekedésének fenntarthatóságához szükséges képzett szakmunkások hiánya nem csupán az építési minőség romlásához vezet. A humán erőforrás elégtelensége miatt megvalósíthatatlanná válhatnak a legkülönfélébb fejlesztések, és mindez visszavetheti az európai uniós források felhasználási arányát, illetve veszélyezteti a magyar nemzetgazdaság versenyképességének tartós növekedését - összegzi elemzésük végső következtését Saád Tamás.
A továbblépés eszköze lehet a hazai építőipari szakmunkásképzés kibocsátásának fokozása, a munkaképes korú inaktív népesség aktivizálása, a gazdasági szektorok közötti átcsoportosítás előmozdítása, továbbá az Európai Unió egyes országainak gyakorlatához hasonló bevándorláspolitika folytatása, annak érdekében, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű humán erőforrás ne kizárólag a piaci automatizmusok - sok esetben a feketegazdaság - által vezérelve, hanem szabályozott, legális feltételek mellett legyen biztosítható.
A tanulmány felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy a nemzetgazdasági szintű fejlesztési terveknek az emberi erőforrásigényre vonatkozó adatokat és számításokat, valamint a munkaerő előteremtését célzó intézkedéseket is tartalmazniuk kellene, míg a vállalkozások, illetve az építőipari érdekképviseletek feladata, hogy munkaerőigényüket a lehető legnagyobb pontossággal jelezzék előre. Eközben persze azzal is számolni kell, hogy egy-egy képzési ciklus átfutási ideje minimum négy év.
- Az építőipari szakmunkáshiányból, fakadó kockázatok súlyának és mértékének vizsgálata elengedhetetlen feltétele az ágazat, illetve a nemzetgazdaság egészének fejlődését meghatározó, stratégiai szintű intézkedések ésszerű kidolgozásának. Az utóbbi hetek és hónapok pozitív fejleményeként értékelhető, hogy erősödni látszik a kormányzat és a szakma közötti együttműködés, s a szakképzés problémája a politikai paletta minden oldalán konstruktív hozzáállásra talál - mondja végezetül Saád Tamás.
Az ágazat várhatóan tíz százalékkal bővül évente
Az építőipar a 2004-ben 1700 milliárd forint érték feletti teljesítményével a nemzetgazdaság negyedik legnagyobb ágazata volt. Az iparág teljesítménye - a Euroconstruct előrejelzései szerint - az elkövetkezendő 10-15 éves időszakban rendkívül dinamikusan, évente tíz százalék körüli ütemben növekszik, ami jelentősen meghaladja a gazdaság 2-4 százalékosra becsült bővülését. A magyar gazdaság, illetve az építőipar előtt álló feladatok - az ország infrastrukturális elmaradottságának csökkentése, az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalt környezetvédelmi beruházások kivitelezése és a lakásállomány állapotának javítása - az építőipari szakmunkaerő fokozott igénybevételét kényszerítik ki. A jelenleg készülő második nemzeti fejlesztési terv 2007-2013 közötti tervezési időszakának végére - egyenletes növekedést követően - évente akár több mint 1600-2000 milliárd forint értékű uniós, illetve hazai fejlesztési forrás áll majd a nemzetgazdaság rendelkezésére. Az EU 15 régi tagállamában jellemző tendenciák, illetve a hazai pályázati rendszerben eddig tapasztaltak alapján megállapítható, hogy a fejlesztésre fordítható pénzügyi keretek 60-80 százaléka az építőipari kibocsátásban jelenik meg.
