Samuelson úgy látja: Washingtonban senkinek nem szívügye a költségvetés egyensúlyának őrzése. Senki nem válallkozik olyan döntésekre, amelyekkel bárkit is megfosztanának korábban odaígért juttatásoktól. Ha már egy kormányzati program elindult, annak gyakorlatilag soha nem lesz vége.

A republikánusokat "könyörtelenséggel" szokás vádolni - mivel a hagyományos republikánus gazdaságpolitikai felfogás középpontjában az adócsökkentések álltak, hogy aztán az elmaradó adóbevételek miatt keletkező deficitre hivatkozva követelhessék az állami kiadások visszafogását. A valóságban azonban a republikánus stratégia ma már sokkal cinikusabb ennél - fejtegeti Samuelson. A lényege: csökkentsük az adókat, de egyúttal hagyjuk az államot költekezni.

Samuelson a liberális Cato Institute adataira hivatkozik, amelyek szerint az USA-ban 1959 óta nem volt alacsonyabb a szövetségi adószint, mint manapság, a központi költekezés viszont reálértékben évente 4,8 százalékkal nő, ami Nixon-kormányzat óta a legmagasabb ütem.

A Bush-adminisztráció ugyanakkor újabb és újabb programokat indított ( 2003-ban például a Johnson-korszak óta nem látott méretű Medicare-t), de ezeket nem újabb adókból fedezik, hanem deficitből.

A demokraták "felelőtlenségnek" tekintik az állami kiadások visszafogását, de a republikánusok is csak az adók mérséklésére hajlandók, a költekezés csökkentésére nem. A politikusok szégyentelenül-egyszerre erőltetik a túlköltekezést és aluladóztatást. Komolyságból mutatkozik a legnagyobb deficit - írja Samuelson.

(forrás: Newsweek)