Keserves "Lothária"

"Nem tudom, mi volt az, amit játszottunk, de hogy labdarúgás nem, az biztos. Noha a három ponttal elégedettnek kell lennem - már csak azért is, mert feljöttünk a csoport harmadik helyére -, mélységesen csalódott vagyok, amiért sokan formán kívül, sőt akarat nélkül futballoztak; miközben az izlandiak szakadatlanul harcoltak, addig a mi csapatunk tagjai nemegyszer kitértek előlük. Nem csoda, ha a házigazdák olykor még játszani is tudtak, elvégre egy nyolcvanéves ember is képes bemutatni ezt-azt, ha hagyják. S ne hivatkozzék senki sem a szezon végi fáradtságra! Gudjohnsen hatvanöt mérkőzésen szerepel egy évadban... Sajnos az egész magyar labdarúgás struktúrája rossz, ezt tükrözte újólag az elfogadhatatlan reykjavíki teljesítmény."

Az idézőjelek árulkodnak: az előbbi szavak nem a kiküldött tudósítótól származnak, noha magam sem gondolok egyebet a magyar válogatott szombat esti produkciójáról.

A súlyos kritikát Lothar Matthäus szövetségi kapitány gyakorolta.

Azért kezdtem ezzel az izlandi beszámolót, mert a német szakvezető (aki persze felelős mindazért, ami a csapattal történik) ez idáig védelmébe vette az együttest, a pozitív szemlélet fontosságát hangoztatva, egyúttal értetlenkedve, hogy Magyarországon egyáltalán nem ilyen a légkör. Reykjavíkban azonban az eltökéltség bajnoka is "kiborult" - ráadásul győztes meccs után! -, s amikor megkérdeztem tőle, mennyivel van több probléma most, mint amennyi másfél éve volt, azt felelte: "Dolgozni kell!" A válasz, ha nem is volt konkrét, nem vitatható, ám felemlítettem a kapitánynak, hogy hivatalba lépésekor - mindezekkel együtt - a leghatározottabban kijelentette, kijutunk a világbajnokságra. Ekkor a megváltozni látszó Matthäus némiképp visszatért korábbi önmagához: "A cél nem lehet más, és ezt továbbra is tartom. Bár nyilvánvaló: pusztán álmodozni nagyon kevés..."

E korántsem lélekemelő bevezető után itt az ideje felidéznem, mi vezetett a tréner keserű kifakadásához. Nos, a szakvezető joggal firtatta, melyik sportág eseményét látta, mert vb-selejtezőn egészen ritka az olyan meghökkentően alacsony színvonal, amely ezt a mérkőzést jellemezte. Erős kétségeim voltak, amikor a találkozó előtt rendre azt hallottam a szigetországi emberektől, hogy Izlandnak "egyszemélyes csapata" van, de immár magam is hajlok e megállapításra, mert Gudjohnsen a vállán cipeli az együttest, miközben fizikailag jól felkészített, technikailag viszont alulképzett társai gyakran "vérhólyagot" rúgnak a labdába... Csak azért nem merem azt írni, hogy a magyarok - leginkább helyben - jobban bánnak a gömbbel, mert a vendéglátók vezető gólja lesújtó módon igazolta: nálunk is van jó néhány "izlandi". Azt hittem, olyan kirívó ügyetlenség, amelynek nyomán a franciák a múlt kedden vezetést szereztek Metzben, csak szökőévenként fordulhat elő, ám a magyar védelemnek öt napon belül "sikerült" újráznia, sőt csetlő-botló honfitársaink ezúttal azután "rúgattak" gólt Gudjohnsennel, hogy az izlandi bálvány a tizenhatoson belüli, elképesztő flipperezés kezdetén kivételesen elengedte a talpa alatt a labdát... De nemcsak hátul, hanem középütt, elöl - azaz mindenütt - hallatlan bajok voltak, ennek következtében negyvenöt percen át egyetlen akciót sem vezetett a magyar együttes. Ám a szünet előtti szakasz utolsó pillanataiban Bárányos lövése Bjarnason könyökére vágódott, és a portugál játékvezető tizenegyest ítélt. Gera belőtte ezt is...

...Meg azt is, amelyet az 57. percben adott meg a mérkőzés bírája. Előzőleg Thorvaldsson gólpassznak tetsző átadását Gudjohnsen az ötösről váratlanul fölé lőtte, majd következett Bárányos és Bjarnason újabb kettőse: a középpályást a védő ez esetben elbuktatta. Az izlandiak nem csupán a büntetővel jártak rosszul, hanem azzal is, hogy két tizenegyest "összehozó" játékosukat Batista kiállította. A hiány nem tűnt fel, sőt a 2-1-es magyar előnyt követő negyedórában úgy festett, mintha a házigazdák lennének többen. A mezőnyben szinte minden párharcot megnyerő pályaválasztók a 69. percben egyenlítettek is - Gudjohnsen indításából Kristjan Sigurdsson az addigi izlandi "labdatörést" meghazudtolóan lőtt a jobb felső sarokba -, de öt perccel később végigment a (fél)pályán az első igazi magyar támadás, és abból megszületett a harmadik gól meg a három pont. Gera finom "köténnyel" kezdte, továbbítását Hajnal jól passzolta Tóthhoz, ő szintén pontosan játszotta meg Husztit: egy és negyed óra kellett hozzá, hogy el lehessen hinni, legalább olykor megy ez (2-3).

De ne áltassuk magunkat; köszönjük a gondviselésnek, hogy nyertek a roppant szerencsés magyar labdarúgók, akik még azt az ellenfelet sem tudták túljátszani, melynek tagjai nagyra nőtt, végtagjaik mozgását nehezen kontrolláló elemistákra emlékeztettek.

Ahogyan - nem kis ámulatomra - szembesültem vele, illúziói már Matthäusnak sincsenek.

Reykjavík, június 5.

A csoport másik két mérkőzésén: Bulgária-Horvátország 1-3 (gól: M. Petrov, illetve Babic, Tudor, N. Krajncar). Svédország-Málta 6-0 (gól: Jonson, Svensson, Wilhelmsson, Ibrahimovic, Ljungberg, Elmader).

IZLAND-MAGYARORSZÁG 2-3 (1-1)

Vb-selejtező, Reykjavík, 8000 néző. Jv.: Batista (portugál).

Izland: Arason - K. Sigurdsson, Bjarnason, Marteinsson (H. Gudmundsson, 25.), I. Sigurdsson - Steinsson (Arnason, 46.), Gislason, Einarsson (Thorvaldsson, 51.), B. Gunnarsson, Vidarsson - Gudjohnsen.

Magyarország: Király - Bodnár, Stark, Vanczák (Balog, 14.), Huszti - Bárányos (Szabics, 75.), Takács, Hajnal, Gera, Tóth N. (Rajczi, 91.) - Kerekes.

Gól: Gudjohnsen (18.), Gera (45. és 57., mindkettő 11-esből), K. Sigurdsson 69.), Huszti (74.).

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.